Page 172 [172]
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG
okokra visszavezethető nehézségei, majd ennek folytatásaként a nyelv konflik¬
tusgerjesztő eszközként való felhasználása.
Először a szerb, majd a horvát irodalmi nyelv formálódását tekintjük át, ezt kö¬
vetően egy alfejezetben kitérünk a közös délszláv nyelvre vonatkozó 18-19. századi
elképzelésekre is, végül a dialektuskontinuum nyugati végpontján elhelyezkedő
szlovén sztenderd történetével zárjuk a kelet-közép-európai térséghez tartozó déli
szláv nyelvek megismerését. Meg kell itt említeni egy ma még meglehetősen képlé¬
keny nyelvi helyzetet, a bosnyák és a montenegrói nyelvváltozat önálló nyelvként
való elismerését. Ez egyelőre számos, politikai és az identitással összefüggő ideoló¬
giai vitát vált ki a térségben, és korántsem tekinthető letisztult állapotnak sem
ideológiai, sem nyelvtudományi szempontból.?? Az egymáshoz ennyire közeli
nyelvváltozatoknál meglehetősen gyakori problémával találkozunk itt is, ahogy
már a korábban tárgyalt nyugati (cseh-—szlovák) és keleti szláv nyelveknél (ruszin—
ukrän-orosz) is megfigyelhető volt. Miután azonban itt önálló államiságot szim¬
bolizáló nyelvekről van szó, a Trudgill által megfogalmazott, korábban már idézett
meghatározás igazolódik," tehát nem maga a nyelv rendszere, szókincse különíti
el ezeket a szomszédoktól, hanem az a politikai döntés, hogy egy ország különálló¬
nak jelöli meg, és hivatalos nyelvként fogadja el. Ennek ugyanakkor nyelvtervezési
velejárói is vannak, amelyek első lépésként új terminusok bevezetésével távolítják
attól a nyelvi térségtől, amelynek korábban része volt.
A kelet-közép-európai nyelvi térségre jellemző kulcsfogalom, amint már az
eddig áttekintett északi szláv nyelvek természete és kapcsolódási pontjai is meg¬
mutatták, a dialektuskontinuum. A déli szláv térségben használt nyelvek, amelyek
rendelkeznek kiépített, az oktatásban, hivatalos nyelvhasználatban követendő
sztenderd változattal, emellett azonban kölcsönösen érthetőek is egymás szá¬
mára, ennek a dialektuskontinuumnak a tagjai. A déli szláv nyelvek, amelyek
eredetileg az európai nemzetté válások idején váltak szét társadalmi, vallási,
kulturális okokból szerb, horvát és szlovén nyelvre, ebbe az Ausbaunak elnevezett
kategóriába tartoznak. A 20. század végén azonban ehhez hasonló igénnyel lépett
fel Montenegro és Bosznia-Hercegovina is. Erre a térségre tehát általában jel¬
lemző az a magatartás és ideológia, ami a normatív változatok és a nyelvterve¬
zéssel is összefüggő, de etnikai hangsúlyúvá vált konfliktusok kiváltója lett, az
ún. , szerbhorvát" nyelv ugyanis a jugoszláv államra utalva a szerbek és horvátok
egységét, összetartozását szimbolizálja. Ugyanakkor nem lehet azt állítani, hogy
243 Márkus Andrea: 5 ÚJ" déli szláv irodalmi nyelvek, in Bárdosi Vilmos (szerk.): A szótól a szövegig,
Budapest, Tinta, 2012, 173-177.
244 Trudgill: Bevezetés, 12, 46.
* 170 +