Oldal 162 [162]
OCR
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG Természetesen ezeknek a szórványemlékeknek a hangzását ugyanolyan nehéz rekonstruálni, ahogy a magyar nyelvemlékekét, hiszen jóval több beszédhang van a lengyelben is, mint ahány latin betűalakot használhattak. A palatalizált mássalhangzók, a nazálisok, az s-sz, c-cs, z-zs hangok jelölését , belülről" kellett megoldani. Pátrovics Péter a fentebb idézett írásában utal arra, hogy igen kreatív, bár az utókor számára rekonstruálhatatlan megoldások is születtek.??" A több évszázadon keresztül zajló grafizációs folyamat végeredményeként mind a betűkapcsolatok, mind a mellékjelek helyet kaptak és megszilárdultak a lengyel írott nyelvben. A magyarhoz és a csehhez hasonlóan az s és az sz jelölésének elkülönítése például itt is gondot okozott, de ebben az esetben nem a cseh mellékjelet választották az § (s) jelölésére, hanem az összetett sz grafémát — ami éppen a fordítottja a magyar ábécé betűinek. A diakritikus módon írt betűk között a két nazális magánhangzót francia mellékjellel rögzítették (g, e,), a mássalhangzók egy részénél huszita eredetű mellékjelet (ó, t, ú, ó, $, 2, z, dz, dZ), a tobbi esetben kettős betűkapcsolatokat alkalmaztak (sz, rz, cz, ch, dz), illetve egy hármas grafémara is sziikség volt (dzi). Az irodalmi nyelv alakulása a lengyel esetében is a cseh és a szlovák nyelvnél már bemutatott lépéseken keresztül történt: krónikák, legendák, vallásos tartalmú szövegek, prédikációk és hivatalos iratok maradtak fenn a 11-14. századból. Ezek főként latinból fordított szövegek. Az első, már lengyelül írt, 300 224 Pätrovics: A lengyel nyelv helyesiras-törtenete, 114-115. * 160 +
