Page 162 [162]
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG
Természetesen ezeknek a szórványemlékeknek a hangzását ugyanolyan nehéz
rekonstruálni, ahogy a magyar nyelvemlékekét, hiszen jóval több beszédhang
van a lengyelben is, mint ahány latin betűalakot használhattak. A palatalizált
mássalhangzók, a nazálisok, az s-sz, c-cs, z-zs hangok jelölését , belülről" kellett
megoldani. Pátrovics Péter a fentebb idézett írásában utal arra, hogy igen krea¬
tív, bár az utókor számára rekonstruálhatatlan megoldások is születtek.??" A több
évszázadon keresztül zajló grafizációs folyamat végeredményeként mind a betű¬
kapcsolatok, mind a mellékjelek helyet kaptak és megszilárdultak a lengyel írott
nyelvben. A magyarhoz és a csehhez hasonlóan az s és az sz jelölésének elkülö¬
nítése például itt is gondot okozott, de ebben az esetben nem a cseh mellékjelet
választották az § (s) jelölésére, hanem az összetett sz grafémát — ami éppen a
fordítottja a magyar ábécé betűinek. A diakritikus módon írt betűk között a két
nazális magánhangzót francia mellékjellel rögzítették (g, e,), a mássalhangzók
egy részénél huszita eredetű mellékjelet (ó, t, ú, ó, $, 2, z, dz, dZ), a tobbi esetben
kettős betűkapcsolatokat alkalmaztak (sz, rz, cz, ch, dz), illetve egy hármas
grafémara is sziikség volt (dzi).
Az irodalmi nyelv alakulása a lengyel esetében is a cseh és a szlovák nyelvnél
már bemutatott lépéseken keresztül történt: krónikák, legendák, vallásos tar¬
talmú szövegek, prédikációk és hivatalos iratok maradtak fenn a 11-14. század¬
ból. Ezek főként latinból fordított szövegek. Az első, már lengyelül írt, 300
224 Pätrovics: A lengyel nyelv helyesiras-törtenete, 114-115.
* 160 +