Oldal 126 [126]
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG
kelet-közép-európai nyelv esetében sem lehet azt állítani, hogy viták nélküli lett
volna, ráadásul nem is zárultak le, hiszen a nyelvek folyamatos változásban,
átalakulásban vannak."? A belső viták sem hagyhatók figyelmen kívül — a to¬
vábbiakban erre is láthatunk példákat, a státusztervezéssel összefüggő viták
azonban kezdettől már a nyelven túli etnikai és politikai dimenziók mentén je¬
lennek meg. Ezek a viták ma elsősorban az idegen szavak átvételével és a szak¬
nyelvi nyelvhasználattal kapcsolatosak.
A tervezési folyamatok gyorsaságát, sikerét elősegítheti, vagy akár hátráltat¬
hatja is a dialektuskontinuum létezése. Roland Marti"" egy olyan rendszert
dolgozott ki a sztenderdizálás problémáinak bemutatására, ami segítheti akár a
cseh és a szlovák, akár a szerb és a horvát, a ruszin és ukrán nyelvtervezési fo¬
lyamatok megértését, azt, hogy az azonos dialektusokból, pontosabban ezek
egymáshoz nagyon közeli változataiból kifejlődő irodalmi nyelvek miért tekint¬
hetők ma már külön nyelveknek. Fontos szempont, hogy a nyelvek kiterjedése
és a meghúzott országhatárok a legtöbbször nem esnek egybe, így például vannak
szlovák beszélők Lengyelországban, románok Magyarországon, magyarok Hor¬
vátországban a határok mentén. Nyelvészeti oldalról az egymással szomszédos
nyelvek vagy egyértelműen elkülönülnek egymástól, mint például a német és a
lengyel, a magyar és a román, vagy egy olyan nyelvi átmenetet mutatnak, amikor
a dialektusok közel vannak egymáshoz, és dialektuskontinuum jön létre. A
sztenderd alapja a dialektus, ami épülhet akár egy domináns nyelvjárásra, de
akár több változatból is létrejöhet. Ez a kettősség Kelet-Közép-Európa nyelvei
esetében mind nyelvtervezési, mind nyelvpolitikai szempontból meghatározó
jegy, egyben jellemző konfliktusforrás is, mivel befolyásolhatja a sztenderdizálási
folyamat sikerét vagy kudarcát — amint azt a szlovák nyelv példája vagy a volt
Jugoszlávia nyelveinek státusváltozása is igazolja.
13 A nyelvtervezés nemzetközi klasszikusainak (Haugen, Fishman, Haarman stb.) alapismereteket
tartalmazó tanulmányai a Tolcsvai Nagy Gábor szerkesztésében 1998-ban megjelent Nyelvi
tervezés (Budapest, Universitas) című kötetben olvashatók. A nyelvtervezés mint szervezett
nyelvmenedzselés egyik legutóbbi összefoglaló kötete pedig: Lanstyák István: Nyelvalakítás
— nyelvi problémák, Somorja, Fórum Kisebbségkutató Intézet — Gramma Nyelvi Iroda, 2018.
A szláv nyelvekkel kapcsolatosan lásd pl. Roland Marti: Slovakisch und Cechisch vs. Cechslovakisch,
Serbokroatisch vs. Kroatisch und Serbisch, in Karl Gutschmidt — Helmut Keipert — Hans Rothe
(eds.): Slavistische Studien zum XI. internationalen Slavistenkongress in Pressburg/Bratisla¬
va, Köln-Weimar-Wien, Böhlau Verlag, 1993, 289-315; Roland Marti: Sprachenpolitik im
slavischsprachigen Raum. Das Verhältnis “großer” und “kleiner” slavischer Standardsprachen,
Zeitschrift für Slavische Philologie, 57, 1998, 353—370. Az egyik legújabb áttekintés, amelyik
egyebek között az orosz és az ukrán között kialakult , átmeneti nyelvvel", a szurzsikkal is fog¬
lalkozik, Csernicskó István: A szláv nyelvváltozatok, 183—222.
174
s 124 "