A VERNAKULÁRIS NÉPNYELVEKTŐL A NEMZETI NYELVEKIG
A SAJÁT NYELVNEK MEGFELELŐ ÍRÁSRENDSZER KIDOLGOZÁSA
A nyugati kereszténységhez tartozó és a latint egyházi írásbeliségként használó
országokban egységesen" a latin ábécé lett a népnyelvi írásbeliség formája,"
bár az egyes hangok jelölése nem kis gondot okozott a különféle szláv, germán
és finnugor csoport tagjainak. Itt most csak két példát mutatunk be a magyar,
illetve a szláv írásbeliség történetéből.
5-6. kép. Husz János portréja és a Huszita Biblia (Müncheni kódex, 1466) egy lapja.
Az első ismert magyar szövegemlék, a Halotti beszéd és könyörgés (12. század)
szavait latin betűkészlettel írták, ezért nemis lehet egészen pontosan rekonstruálni
egy-egy betű (graféma) akkori helyes ejtését. A Jan Hus-féle ún. huszita írásmód
15 Egyedüli kivétel Litvánia volt, ugyanis a 14. században, amikor felvették a kereszténységet,
már a főként keleti szláv lakosság túlsúlya jellemezte, és az általuk használt , keleti szláv nép¬
nyelvi eredetű óukrán és ófehérorosz (röviden: nyugatorosz) nyelven íródtak a nagyfejedelmi
kancellária által kibocsátott oklevelek, a törvények, a bírósági határozatok, és ehhez próbáltak
igazodni a helyi közigazgatásánál működő írnokok is". Zoltán András: Ukrajna nyelvi helyzete,
Kisebbségkutatäs, 19. évf., 2010/4, 594-595. https://epa.oszk.hu/00400/00462/00048/1888.htm
(Letöltés: 2023. március 21.)
A bizánci rítushoz tartozó keleti és déli szláv népek pedig kezdetben csak az ószláv írásrendszert,
majd a Cirill és Metód által létrehozott és a helyi nyelveknek jobban megfelelő cirill betűs írást
használták.