Seite 120 [120]
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG
nyelvet vagy nyelveket használt, és ha többet, akkor volt-e köztük a világihoz
hasonló funkciómegosztás? Kijelenthetjük, hogy volt: a formális szertartásnyelv,
a misekönyvek nyelve a latin volt, de a prédikációkat minden bizonnyal a hívek
nyelvén mondták, hiszen ezeknek nem kizárólag szakrális szerepük volt.
Az előző fejezetekben már szó esett arról, hogy a dokumentumok (oklevelek,
adománylevelek, alapítólevelek stb.) tanúsága szerint a törvényhozó hatalom írás¬
belisége latin lett Európa nyugati és középső részein, ott, ahol a latinnak és nem a
görögnek volt hagyománya. Kelet-Közép-Európában, ahol a nemzeti nyelvek nyelv¬
járások feletti, normatív, kodifikált változatát a 18-19. század folyamán alakították
ki a nyelvtervezők, egészen a 19. század közepéig a latin látta el a hivatalos, jogi,
közigazgatási, diplomáciai és tudományos nyelv feladatait. Kelet-Európában viszont
— bizánci hatásra — főként a görög, kisebb mértékben a latin töltötte be ezt a sze¬
repet, az egyház pedig az óegyházi liturgikus nyelvet használta. Ugyanakkor szá¬
mos utalást találunk arra, hogy a hivatalos szóbeliségben nem a latint, illetve a
görögöt, hanem az országban éppen uralkodó többség nyelvét használták.
A vernakuláris nyelvek, a területi nyelvváltozatok helyéről, szerepéről, a nép¬
nyelvek és a műveltségnyelv funkcionális elkülönítéséről szóló gondolatok először
Dante műveiben jelentek meg, aki nemcsak a La Commedia nyelvéül választot¬
ta szülőföldje dialektusát, hanem önálló — latinul írt — könyvet is szentelt a
nyelvi változatok kérdéseinek A nép nyelvén való ékesszólásról (De vulgari
eloguentia, kb. 1306) címmel. Ebben elkülönítette egymástól a természetes,
szabályozatlan, utánzással elsajátítható népnyelvet (anyanyelvet) és a hosszú évek
alatt megtanulható, szabályozott latint. Az anyanyelv elismerésével és fejleszté¬
sével nem kisebb célt tűzött maga elé, mint az olasz irodalmi nyelv megterem¬
tését, ami majd — Dante nyelvtervezői elképzelése szerint — egy későbbi, egysé¬
ges és nem kis fejedelemségekre tagolt itáliai birodalom közös nyelve is lehet
valamikor. Umberto Eco A tökéletes nyelv keresése című könyvében úgy véli,
hogy , Dante [...] a tökéletes nyelv helyreállítójának szerepét osztja magára, s e
nagyratörő elképzeléséből fakadóan ahelyett, hogy nehezményezné a nyelvek
sokféleségét, dicséri szinte elemi erejüket, megújhodási, átváltozási képességüket.
Éppen a nyelvek e sokat hangoztatott kreativitásának köszönhetően vállalkozhat
Dante arra, hogy letűnt példák felkutatása helyett egy korszerű és természetes
nyelv kimunkálását tűzze ki célul"."7
Dante elképzelései a saját korában ismeretlenek maradtak, majd csak a két év¬
századdal később, 1582-ben Firenzében alapított és ma is működő Accademia
della Crusca"§ szótárkészítő és nyelvtervező tevékenysége nyomán valósultak meg.
167 Umberto Eco: A tökéletes nyelv keresése, Budapest, Atlantisz, 1998, 57.
168 Az Accademia della Crusca honlapja: http://www.accademiadellacrusca.it/it/copertina
s 118 +