Seite 110 [110]
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG
párhuzamosan terjedt a német, majd a 20. század első felében, a második világ¬
háború végéig a leginkább tanított idegen nyelv lett az iskolákban. Hatékonyságát
és a nyelv presztízsét bizonyíthatja az a tény is, hogy a 19. és 20. század fordulóján
született, középfokú végzettséget szerzett kelet-közép-európai polgárok számára
a német lett a leginkább ismert és használt idegen nyelv. Ezt a pozíciót a második
világháború után elveszítette, és csak az 1989-es rendszerváltás után sikerült
visszaszereznie, amikor az addig kötelező orosznyelvoktatás helyét első idegen
nyelvként ismét a német (vagy az angol) vette át a középiskolákban.
A német nyelv a 19. század utolsó harmadától a második világháború végéig
töltött be regionális közvetítő nyelvi szerepet, és a kelet-közép-európai térség
polgári vagy középiskolát végzett cseh, szlovák, lengyel, horvát és magyar lakosa¬
ira volt jellemző a használata. A 20. század végére azonban a rendelkezésre álló
adatok szerint jelentősen alulmaradt az angollal folytatott versenyben: az Euro¬
barometer 2012. évi felmérése alapján nyelvtanulóinak aránya mindössze 1196 az
angolt választó 3896-kal szemben, és visszaszorult annak ellenére, hogy az Európai
Uniónak nemcsak hivatalos, hanem munkanyelve is volt, amíg létezett ez a kate¬
gória, Közép-Európában pedig évszázadokon át vezető szerepet töltött be.
Az orosz nyelv
Az orosz nyelv szintén csak korlátozottan nevezhető lingua francának, mert
általánosan nem terjedt el Európában, és csak bizonyos részterületen töltötte
be a nemzetközi közvetítő nyelv szerepét. Az egyik terület, ahol fontos szerepet
játszott az orosz, a Szovjetunió, a másik pedig a kelet-közép-európai, úgynevezett
»keleti blokk” országai, de hatókörét, presztízsét és hasznosságát tekintve jelen¬
tősen eltér a nyelvországtól (Oroszországtól) és az azzal föderációt alkotó orszá¬
goktól.
A Szovjetunió megalakulása után az Orosz Föderáció vezető hatalomként
szerepelt, és ennek velejárójaként kiemelt szerepe lett az orosz nyelvnek a tag¬
köztársaságok közötti hivatalos, politikai, gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok¬
ban. Ugyanakkor az egyes köztársaságokban nem volt hatékony az orosz nyelv
tanítása, presztízse is elmaradt a központi szándéktól, tehát az egyes beszélőkö¬
zösségekben még a térképen ábrázolható, és a kommunizmus mellett az orosz
nyelvvel azonosított országokban sem tudott teljes értékű közvetítőként elter¬
jedni. Kivételt jelentettek ez alól az Orosz Föderáció területén élő nyelvi kisebb¬
ségek, így pl. a kis finnugor népek, amelyek még az 1920-as, 30-as években
megpróbálkoztak a saját nyelvi tervezéssel, de a folyamatot megakasztotta a
moszkvai központi akarat, amely minden, a nemzeti nyelv és kultúra megőrzésére,
+ 108 +