Seite 111 [111]
NYELVEK HÍDSZEREPBEN
fejlesztésére vonatkozó elképzelést nacionalizmusnak bélyegzett, és igen kemé¬
nyen büntetett is." A nacionalizmussal vádolt nemzeti értelmiséget igyekezett
a hatalom eltüntetni, a megfélemlítés egyik velejárója, eszköze pedig az volt, hogy
egyre több orosz tannyelvű iskolát hoztak létre, így már gyermekkorban is elin¬
dulhatott a nyelvcsere. Ez a politika érvényesült a Szovjetunió egész területén,
de a szovjet birodalom szétesése után elindult nyelvélesztés sikeressége bizonyí¬
totta (pl. Udmurtiában), hogy ebben az esetben sem volt hatékony a központi
hatalom nyelvének erőszakos elterjesztése.
A második világháború után kötelező nyelvként vezették be az oroszt a Szovjet¬
unió felügyelete alá tartozó térség, a , keleti blokk" országaiban (Románia kivéte¬
lével). Kezdetben nem voltak felkészült tanárok, akik minden iskolatípusban
minden tanórát meg tudtak volna tartani, és maga az oktatási tartalom is erősen
a politika hatása alatt állt, tehát egyáltalán nem volt motiváló sem a diáknak, sem
a tanárnak. Természetesen az új hatalommal való szembenállás sem kedvezett a
nyelvtanítás sikerének, mivel az orosz nyelv nem Tolsztoj vagy Dosztojevszkij nyel¬
vét jelentette, hanem Leninét, Sztálinét, Rákosi Mátyásét — tehát a diktatúráét.
De nemcsak a politikai ellenérzések és a kevésbé hatékony oktatási módszerek
miatt nem lett az orosz nyelvből kelet-közép-európai lingua franca, hanem azért
sem, mert negyven éven keresztül nem volt élő kapcsolat a nyelvtanulók és az
anyanyelvi beszélők között, miközben a lehetőség adott lett volna rá, nem úgy,
mint a latin esetében, ahol már nem voltak a nyelvnek anyanyelvi beszélői. El¬
lenpéldaként lehet megemlíteni a volt szovjet tagköztársaságokat, egyebek között
a balti államokat, ahol az őshonos lakosság mellé folyamatosan telepítették az
orosz anyanyelvűeket, és így létrejött a beszélők között az a közvetlen kapcsolat,
ami a Szovjetunió határain túl nem volt jellemző, ott viszont az őslakosok ezt
valódi kényszerként élték meg.
A szovjet tagköztársaságokhoz hasonlóan, Kelet-Közép-Európában is leginkább
a politikában és a kereskedelemben, pontosabban a szovjet érdekövezet nemzetkö¬
zi politikai, katonai és gazdasági szervezeteiben töltött be az orosz közvetítő nyel¬
vi szerepet a birodalom fennállásáig. Van azonban folytonosság, tekintettel Orosz¬
ország nagyhatalmi státusára: napjainkban is az ENSZ és az Európa Tanács egyik
hivatalos munkanyelve az orosz. Emellett — tekintettel az Unió területén élő 5
millió körüli orosz anyanyelvű lakosra, 2011-ben elindult egy kezdeményezés
Oroszországból, hogy legyen az orosz is az Európai Unió hivatalos nyelve, ez azon¬
ban egyelőre nem valósult meg. Az orosz nyelv presztízsére valószínűleg negatív
hatással lesz Oroszágország Ukrajna ellen 2022. február 24-én elindított háborúja.
159 Pusztay János: Nyelvi helyzet, nyelvi tervezés a kis uráli népek körében, Szombathely, Savaria
University Press, 1997, 53.
s 109 "