Seite 109 [109]
NYELVEK HÍDSZEREPBEN
regionális és időszakos jellegű volt, lingua franca szerepe pedig nem a nemzet¬
közi társadalmi igényre vezethető vissza, hanem egy birodalom homogenizáló
politikájához volt köthető. Már a 16. században, a Habsburg Birodalom erősö¬
désével párhuzamosan jelentkezik a német birodalmi főnyelv elterjesztésének
igénye a keleti és déli érdekövezetben, különösen a csehek, a szlovákok, a lengye¬
lek, a magyarok, a horvátok és a szlovének lakta vidékeken, tehát leginkább a
Kárpát-medencében. Az első lépést ennek érdekében I. Ferdinánd Habsburg
uralkodó tette meg, amikor a mohácsi csata elvesztése után (1526) segítséget
ajánlott a magyaroknak a törökök elleni küzdelemben, de nem önzetlenül. Aján¬
lata nyelvi vonatkozása az volt, hogy bevezette a német vezényleti nyelvet a
hadseregben, később a közigazgatásban is meghatározóvá vált a német nyelv —
először csak a latin mellett, azután azt felváltva." Kétszázötven évvel később, a
nyelvi-etnikai tudatosság épülésének újabb szakaszában a Habsburg Birodalom
népei II. József 1784-es nyelvrendeletét a nemzeti nyelvek elleni agressziónak, a
nyelvi asszimiláció első lépésének tekintették. Abban igaza volt a felvilágosult
abszolutista uralkodónak, hogy a latin lingua franca helyett másra volt szükség,
mert már nem tudta betölteni a hivatását egyik hagyományos színterén sem, vi¬
szont a császár egyedül a német nyelvben látta azt a szervező és összetartó erőt,
amelyet a birodalom stabilitásának egyik feltételének tekintett. A tervét igen
gyorsan, türelmetlenül akarta megvalósítani egy megváltozott nyelvideológiai
környezetben. A németnek ilyen módon ugyanazt a szerepet szánta, mint amit
a latin töltött be a 18. századig, csakhogy közben a nemzeti mozgalmak nemcsak
elindultak, hanem meg is erősödtek, és egy új birodalmi közvetítő nyelv beveze¬
tése szembement a nyelvhasználatra is kiterjedő nemzetépítési törekvésekkel.
Ugyanakkor van egy másik tényező is, ami az uralkodói módszerrel ellentétben
inkább elősegítette a német nyelv természetes elterjedését, regionális közvetítő
nyelvvé válását a kelet-közép-európai térségben: ez a németek 11-12. században
megkezdődött szétvándorlása. A cseh, a magyar és a horvát államalapítás óta igen
jelentős számban költöztek ezekre a területekre német népcsoportok, és nemcsak
homogén falvakat hoztak létre, hanem etnikailag vegyes településeken is éltek
csehekkel, morvákkal, szlovákokkal, magyarokkal, románokkal, déli szláv népek¬
kel együtt. Településeik fejlettek voltak, fontos részt vállaltak az iparosításban, a
városi kultúra kialakításában. Nyelvük és kultúrájuk presztízse magas volt. 1718¬
ban a felső-magyarországi Lőcsén Bél Mátyás megírta az első német nyelvköny¬
vet az iskolások számára, ami azt bizonyítja, hogy valós társadalmi igény jelent
meg a környezet nyelvének szervezett megismerésére. A latin kiszorulásával
158 Nádor Orsolya: Nyelvpolitika. A magyar nyelv politikai státusváltozásai és oktatása a kezdetektől
napjainkig, Budapest, BIP, 2002, 53.
s 107 "