Oldal 76 [76]
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG
NYELVPOLITIKA
A nyelv politikai szerepével, a hatalomban elfoglalt helyével Kelet-Közép-Euró¬
pábanis először a jogászok és a történészek foglalkoztak tudományos igénnyel."
A téma adott volt, hiszen a nemzeti nyelvek tervezési folyamata kiteljesedett, a
nyelvközösség gondolkodása, nyelvideológiai attitűdje fokozatosan megváltozott,
és a korábban jellemző lokális identitást felváltotta a nyelvi hovatartozás elsőd¬
legessége. Ez részben azt jelentette, hogy a sokféle népcsoportot magukban
foglaló országok kezdtek elhatárolódni a korábban csak formális, hivatalos és
tudományos helyzetekben használt nemzetközi közvetítő nyelvektől, először a
latintól, majd később a némettől is, ami abban is különbözött a mindenki szá¬
mára idegen latintól, hogy az európai térség középső részét elfoglaló Osztrák—
Magyar Monarchia identitásteremtő, egyben nyelvi egyenlőtlenséget is szimbo¬
lizáló élő nyelve volt. A latinhoz korábban egyformán alárendeltként, jól
körvonalazható funkciómegosztással kapcsolódó vernakuláris anyanyelvek vi¬
szonylagos egyenlősége megszűnt, elkezdődött egy új nyelvtervezési szakasz,
ezzel egyidőben megbillent az ezeknek a státus nélküli nyelveknek a korábbi
viszonylagos egyensúlya. Ez a régió szinte mindegyik olyan nyelvét érintette,
amelynek később nemzeti nyelvi szerepe lett.
A Monarchia társországának főnyelve, a magyar elkezdett kiemelkedni a
többi népnyelv közül: a két közvetítő nyelv megszűnésével párhuzamosan haladt
előre hivatalos nyelvként való elismertetése. Ez a folyamat 1790-től 1844-ig
tartott, és ez alatt a latin nyelvű törvényírás először kétnyelvűvé, majd magyar
egynyelvűvé vált, a közigazgatásban ugyanez játszódott le, emellett több okta¬
táspolitikai törvényt is hoztak a magyar anyanyelv mint tantárgy és a magyar
mint államnyelv bevezetéséről az iskolákban." Eközben azonban a szerb, a
horvát, a román és a szlovák nyelvtervezés is megvívta a maga belső harcait,
eldőlt, hogy melyik dialektus vagy dialektusok adják majd a modernnek nevezett
sztenderd változat alapját. A 19. század közepére, 60-as éveire mindenhol létre¬
jöttek a kelet-közép-európai régió nemzeti nyelvei, amelyek számára — a kor
nemzetépítő ideológiáját követve — a közösségek irányítói legalább regionális
96 A magyar nyelvű szakirodalomból egyebek között: Mikó Imre: A magyar államnyelv kérdése a
magyar országgyűlés előtt 1790-1825, Kolozsvár, 1943; Mocsáry Lajos: Nemzetiség, Pest, Ráth
Mór kiadása, 1858; Szekfű Gyula: Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez 1790-1848,
Budapest, Magyar Történeti Társulat, 1926; Varga János: A nemzeti nyelv szerepe a polgári
fejlődésben Magyarországon, Történelmi Szemle, IV. évf., 1961/3, 284-304.
"7 Nádor Orsolya: Nyelvpolitika. A magyar nyelv politikai státusváltozásai és oktatása a kezdetektől
napjainkig, Budapest, BIP, 2002, 11-31, 58-79.
«74 ¢