Oldal 77 [77]
KELET-KÖZÉP-EURÓPA MINT NYELVTUDOMÁNYI KUTATÁSI TEREP
hivatalos nyelvi státust szerettek volna elérni. Ennek azonban nem kedvezett a
19. szäzadi Magyarorszäg nacionalista (nyelv)ideolögiäja es kisebbsegpolitikäja,
amit mindvégig az elmélet és a gyakorlat közötti szakadék jellemzett: míg az
asszimilációt szorgalmazó parlamenti felszólalások, majd a meghozott törvények,
rendeletek sértették a többi nemzetiség egyenlőségi és autonómiatörekvéseit, a
gyakorlatban ezek alig érvényesültek, még a vegyes lakosságú területeken sem
tudtak érvényesülni (például hiába kellett volna magyarul tanítani egyes tantár¬
gyakat, ha nem volt erre képes tanító a településen). Az elszakadási törekvések
ugyanakkor reális veszélyt jelentettek, hiszen a központi országrészektől távolabb
eső vidékeken a nem magyar nyelvű etnikumok voltak többségben, akik hiába
várták nyilvános nyelvhasználatuk jogi biztosítékait, ráadásul a közigazgatási,
oktatási rendeletek a 19. század utolsó harmadában inkább a meglévő jogi lehe¬
tőségek szűkítését tartalmazták." A történelmi áttekintést tartalmazó fejezetben
olvasható néhány olyan konföderációs elképzelés, amelynek megalkotói próbál¬
ták kihúzni a méregfogat, nyelvi és közösségi jogokat, önálló, autonóm területe¬
ket biztosítva az egyre jobban forrongó nem magyar népességnek, de zárt ajtók¬
ra találtak a magyar politika irányítóinál. Amikor pedig az első világháború után
megváltozott a térség hatalmi szerkezete, és az országhatárok is módosultak, az
újonnan létrejött államok egyik első ténykedése az volt, hogy a korábbi államal¬
kotó népcsoport — példánkban a magyar — nyelvhasználati és anyanyelv-okta¬
tási jogait korlátozták. A nyilvános terekre vonatkozó nyelvhasználati megszo¬
rítások tehát a 19. század közepétől a nemzeti politika széles körben alkalmazott
eszközei lettek, amit a területi integritásuk megőrzése érdekében használtak az
államok a területükön élő nyelvi és etnikai kisebbségeikkel szemben. Erről az
eszközről ma sem mondtak le, a rendszerváltásokat követően is számos esetben
alkalmazták a kelet-közép-európai, de a balti országok is."
A következőkben azokat a tudományos eredményeket tekintjük át, amelyeknek
son
köszönhetően a nyelvpolitika mint interdiszciplináris kötődésű alkalmazott
98 To., 94—125.
99 A témáról lásd egyebek között Nádor Orsolya -— Szarka László (szerk.): Nyelvi jogok, kisebbségek,
nyelvpolitika Kelet-Közép-Európában, Budapest, Akadémiai, 2003; Bartha Csilla — Nádor Orsolya
— Péntek János (szerk.): Nyelv és oktatás kisebbségben. Kárpát-medencei körkép, Budapest, Tinta,
2011; Horváth István — Tódor Erika Mária (szerk.): Nemzetállamok, globalizáció és kétnyelvűség,
Kolozsvár, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet — Kriterion, 2009; Csernicskó István: Megtanulunk-e
ukránul? A kárpátaljai magyarok és az ukrán nyelv, Ungvár, PoliPrint, 2012; Mart Rannut:
Több mint nyelvpolitika: a Szovjetunió Észtország ellenében, in Szépe György — Derenyi Andräs
(szerk.): Nyelv, hatalom, egyenlöseg. Nyelvpolitikai irasok, Budapest, Corvina, 1999, 224-250;
Sändor Klära: Nyelvtervezes, nyelvpolitika, nyelvmüveles, in Kiefer Ferenc (föszerk.): Magyar
nyelv, Budapest, Akademiai, 2006, 958-995.
+75»