Oldal 75 [75]
KELET-KÖZÉP-EURÓPA MINT NYELVTUDOMÁNYI KUTATÁSI TEREP
A 19. század elején a tömbben élő szlovák, román, horvát, szerb, ukrán stb.
kisebbségeknél még az anyanyelvi dominancia volt a meghatározó, a magyar
környezet (állam) nyelvén csak a legszükségesebb kommunikációra voltak képe¬
sek. Zárt közösségekben, kisebb településeken, főként falvakban éltek, ami segí¬
tette anyanyelvük megtartását, és számukra éppen az államnyelv bizonyult
haszontalannak. Csak a század utolsó harmadában kezdődött meg a nagymér¬
tékű ipari fejlődés és városiasodás, amely megbontotta a homogén közösségeket,
és elősegítette a természetes asszimilációt. A Kárpát-medence népeinek többsé¬
ge az Osztrák-Magyar Monarchiában élt 1918-ig, ahol szintén ez a tendencia
ment végbe, miközben a hatalmon lévők (a magyar országrészeken a magyarok)
igyekeztek törvényekkel visszaszorítani a nemzetiségi nyelvekkel és a formálódó
etnikai önállósággal kapcsolatos igényeket. A nemzetiségi sérelmeket okozó
oktatási és közigazgatási intézkedések többsége hatástalan maradt, sőt annak
ellenére, hogy nemcsak törvényeket hoztak, hanem megteremtették a közokta¬
tásban a magyar mint környezeti és államnyelv oktatásának a szakmai-módszer¬
tani feltételeit is, a nyelvoktatás is eredménytelen volt. A változást, a fokozatos
nyelvcserét a kultúra átalakulása, a korábbi zárt településrendszer felbomlása
hozta el a kétnyelvűség elterjedése tekintetében is, nem pedig a közel száz éven
keresztül hozott törvények.
A 20. századi, különösen az első világháború utáni országhatár-változások a
többségi-kisebbségi súlypontok megváltozásával, eltolódásával jártak együtt: a
korábban többségben élő magyarok a környező országok kisebbségei lettek, a
kisebbségből pedig többséggé, államalkotó nemzetté váltak a románok, szlová¬
kok, szerbek, horvátok, szlovének. A magyaroktól szinte azonnal elvárták az új
államnyelv ismeretét, a hiányokat pedig szankciókkal (pl. a munkahely elvesz¬
tése) büntették. Ennek ellenére ebben az első kisebbségi időszakban a magyarok
nagy része egynyelvű maradt, hiszen ideiglenesnek gondolták az anyaországtól
való leválasztásukat. Számukra csak a harmincas évek közepétől kezdődött el a
kétnyelvűség anyanyelv-dominanciás korszaka.
Az államnyelvek és a kisebbségi nyelvek viszonya több mint egy évszázada
nem rendeződött megnyugtató módon Kelet-Közép-Európában. Ezzel a témával
a nyelvi jogok és a nyelvpolitika kutatói foglalkoznak. A fő témakörök a nyelvek
nyilvános használati tereivel kapcsolatosak, így a joggal, a közélettel, az ügyin¬
tézés nyelvének jellemzőivel, az oktatással, ezen belül a tannyelv, a tankönyvek
nyelvével és a többség nyelvének megtanulásával összefüggésben jelennek meg
elemző tanulmányok. A következőkben a nyelvpolitikáról mint alkalmazott
nyelvészeti kutatási területről — és mint a kelet-közép-európai nyelvi régiót
meghatározó állami tevékenységről lesz szó.
+ 73°