Page 60 [60]
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG
A szláv nyelvek már jelen voltak a Kárpát-medencében, amikor a magyar tör¬
zsek megérkeztek, de a 9. században még nem a ma létező önálló nyelvek formá¬
jában, hanem az akkor még nem differenciált, sok dialektusból álló ősszláv
nyelvként került kapcsolatba a magyarral.? Ezért így, általánosságban szláv
(ősszláv) — és nem korai horvát, szlovák stb. jövevényszavakként szerepelnek a
nyelvtörténetben az együttélés első korszakában átvett lexikai elemek, annak
ellenére, hogy magukat a szláv népcsoportokat is más-más hatások érték északon,
keleten, délen és nyugaton, tehát valószínűleg kisebb-nagyobb mértékben eltérő
kiejtésváltozatokban adták át a területükön honos szókincset. A magyar etnikum
9. század végi letelepedésétől kezdve a 12-13. századig az areális kapcsolatokat
a szláv átadó és a magyar átvevő attitűd jellemezte, a 14. századtól azonban
megfordult a folyamat, és megkezdődött a sokszor szláv eredetű, korábban átvett,
de közben megváltozott jelentéstartalmú magyar szavak visszaáramlása.
Az első szláv jövevényszavak az új életmóddal kapcsolatosan kerültek a ma¬
gyarba, és főként az egyházi (kereszt, barát), az állami (pecsét, király) és a gazda¬
sági élet (káposzta, széna, molnár) területéről, valamint a műveltség új elemeinek
megnevezésére (konyha, ebéd, család) szolgáltak. Az átvétel idejére többnyire
csak következtetni lehet, de például a nazálisok (-om, -on, -em, -en, pl. a gomba,
rend szavakban) megléte arra utal, hogy a 12. század előtt történt a szó átvétele,
mert ezt követően a magyarral érintkező nyelvekből eltűnt az -e /-9." Kniezsa
István szerint a legnagyobb változást a lakóhely fogalmával összefüggésben élte
meg a 9-10. századi magyarság. , A magyarság átmentette a régi korból a ház
(eredetileg kunyhó, lásd finn kota), ajtó, küszöb, tető és fal szavakat, míg a többit
a szlávból vette át: eszterha (strécha), szelemen (sléme), gerenda (greda), ablak
(oblok), szoba (istbba), kamra (komora), pitvar (pitvor), pince (pivnica), udvar
(dvor). A régi magyar lakás legfőbb berendezési tárgya a szőnyeg volt, amely ágyul
is szolgált. Ehhez jött most az asztal (stol), lóca (lavica), polc (polica)".""
Az areális kapcsolatok azonban azt feltételezik, hogy nemcsak egyik nyelv hat
a másikra, hanem kialakul az együttélés során valamilyen kölcsönhatás is.
A szláv-magyar areális kapcsolatok jellemzője az, hogy míg kezdetben döntően
a szláv átadás és magyar átvétel határozza meg a fő irányt, attól kezdve, hogy
1102-ben, Kálmán horvát királlyá koronázásával létrejött a horvát-magyar
® Zoltan András: A magyar-—szláv nyelvi kapcsolatok, in Sudár Balazs et al. (szerk.): Magyar ős¬
történet. Tudomány és hagyományőrzés, Budapest, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont,
2014, 205-210.
66 Bárczi Géza: Szláv jövevényszavak, in Bárczi Géza: A magyar nyelv életrajza, Budapest, Gondolat,
1985, 115-120.
7 Kniezsa István: Magyar-szláv nyelvi érintkezések, in Szekfű Gyula (szerk.): A magyarság és a
szlávok, Budapest, Franklin, 1942; Reprint: Budapest, Lucidus, 2000, 141.
e 58 e