Oldal 176 [176]
OCR
ÖSSZEGZÉS kontextualizációját elvégző nyelvi elemek nem válnak jellemzővé az idézésekre. E szövegtípusban konvencionalizált összetevőnek tekinthető a hivatkozások alkalmazása, ezekkel az idézet és ezzel együtt az idézés már önmagában kontextualizálható. Az idézett szöveg vagy annak egy részlete különböző módon és mértékben válhat hozzáférhetővé. Az idézés mint újrakonstruálás értelmezői kerete arra is lehetőséget adott, hogy az önidézést nyitott határokkal jellemezhető kategóriaként értelmezzem. Az önidézés esetébe ekképp minden olyan megnyilatkozás besorolható, amikor az aktuális megnyilatkozó az aktuális én-jétől eltérő, múltbeli én-jének beszédtevékenységét teszi reflexió tárgyává, az intratextualitás jelenségének tipikus megvalósítását elvégezve. Az önidézés során az eredeti megnyilatkozás a maga teljességében is megjelenhet. Ugyanakkor az önidézést megvalósító esetek arra is felhívják a figyelmet, hogy az aktuális megnyilatkozó — az önidézés funkciójára is rámutatva — ezzel a lehetőséggel azért él, hogy a korábbi megnyilatkozását újraértelmezve, illetve újrafogalmazva, az adott kontextus körülményeihez adaptálva annak jelentéstartalmának kifejtéséhez járuljon hozzá. Ennek okán az aktuális megnyilatkozónak arra is lehetősége van, hogy az önidézés során ne csak egy másik diskurzusból származó megnyilatkozását, hanem az aktuális diskurzus egy már elhangzott részét idézze. + 174 +
