Oldal 176 [176]
ÖSSZEGZÉS
kontextualizációját elvégző nyelvi elemek nem válnak jellemzővé az idézésekre.
E szövegtípusban konvencionalizált összetevőnek tekinthető a hivatkozások
alkalmazása, ezekkel az idézet és ezzel együtt az idézés már önmagában
kontextualizálható. Az idézett szöveg vagy annak egy részlete különböző módon
és mértékben válhat hozzáférhetővé.
Az idézés mint újrakonstruálás értelmezői kerete arra is lehetőséget adott,
hogy az önidézést nyitott határokkal jellemezhető kategóriaként értelmezzem.
Az önidézés esetébe ekképp minden olyan megnyilatkozás besorolható, amikor
az aktuális megnyilatkozó az aktuális én-jétől eltérő, múltbeli én-jének beszéd¬
tevékenységét teszi reflexió tárgyává, az intratextualitás jelenségének tipikus
megvalósítását elvégezve. Az önidézés során az eredeti megnyilatkozás a maga
teljességében is megjelenhet. Ugyanakkor az önidézést megvalósító esetek arra
is felhívják a figyelmet, hogy az aktuális megnyilatkozó — az önidézés funkció¬
jára is rámutatva — ezzel a lehetőséggel azért él, hogy a korábbi megnyilatkozá¬
sát újraértelmezve, illetve újrafogalmazva, az adott kontextus körülményeihez
adaptálva annak jelentéstartalmának kifejtéséhez járuljon hozzá. Ennek okán
az aktuális megnyilatkozónak arra is lehetősége van, hogy az önidézés során ne
csak egy másik diskurzusból származó megnyilatkozását, hanem az aktuális
diskurzus egy már elhangzott részét idézze.
+ 174 +