Page 174 [174]
ÖSSZEGZÉS
Az idéző igék vizsgálata után megállapítható, hogy azok eltérő minőségben
adhatják vissza az idézett diskurzus beszédcselekvését. Az igék aszerint katego¬
rizálhatók, hogy a MONDÁS sémájából mit dolgoznak ki és jelenítenek meg. Az
igék szemantikai kategorizációjához a mond válhat kiindulóponttá. A mond
ugyanis a MONDÁS tekintetében a leginkább általános jelentésűnek, a MONDAS
eseményséma egyik prototipikus megvalósulásának tekinthető. Ezen ige esetében
ugyanis a MONDÁS összetevőiből nem kerül vagy nem egy összetevő kerül a fi¬
gyelem előterébe. A mond-hoz képest a többi ige a MONDÁS egy-egy jelentés¬
összetevőjét dolgozza ki. Az eltérő módon történő kidolgozás azt eredményezi,
hogy az igék a mond-hoz és egymáshoz való viszonyukban kevésbé neutrálisnak,
illetve specifikusabbnak, valamint specifikusnak tekinthetők. Ezek alapján az
állapítható meg, hogy az idéző igék jelentéshálózatot alkotva sugarasan rende¬
ződnek el, amelyet a MONDÁS jelentés-összetevőit eltérően kidolgozó neutrális
és specifikus igék adják. E két pont között bizonyos igék a neutrális mond-hoz,
míg bizonyos igék a mond jelentésszerkezet egyes összetevőinek kidolgozása
miatt a specifikus igék kategóriájához állnak közelebb.
A neutrális(abb) és specifikus(abb) igékkel alkotott idézések elemzése arra
mutatott rá, hogy az idézés konstruálása során meghatározóvá válhat, hogy az
sow
idéző a mondás beszédaktusát milyen szemantikájú igével adja vissza. Az idézés
során az idéző igék alkalmazása ugyanis az aktuális megnyilatkozó perspektí¬
vájának érvényesülését szemléltethetik.
Az aktuális megnyilatkozótól eltérő személy megnyilatkozásának idézésként
történő hozzáférhetővé tétele során a mutató névmási elemek jelenléte az idé¬
ző újrakonstruáló tevékenységének az eredménye. Alkalmazásuknak kérdése
azzal kapcsolódik össze, hogy az idéző az újrakonstruálás folyamata során milyen
módon és fokon kívánja a saját értelmezői perspektíváját a figyelemirányítás
eljárásán keresztül kifejezésre juttatni, illetve mennyire akarja az idézetet a fi¬
gyelem előterébe helyezni.
Az idézésben működő mutató névmási elemek funkciójához kapcsolódóan
előtérbe került, hogy a mutató névmások alkalmazásának kérdése nem vizsgál¬
ható önmagában. Használatuk elsősorban a mondás beszédcselekvését megva¬
lósító igék szemantikájával és az értékelő, illetve a relációs elemek alkalmazásá¬
val hozható összefüggésbe.
A mutató névmási elem vizsgálata arra mutatott rá, hogy az újrakonstruálás
során a mondás beszédcselekvését megvalósító specifikus(abb) igék önmagukban
képesek az aktuális megnyilatkozó perspektíváját színre vinni, illetve a figye¬
lemirányítást elvégezni. A mutató névmási elem deiktikus funkciója az idézésben
skaláris természetűnek tekinthető. Az egyenes idézésben a rámutatás" funkció¬
ját tölti be. A grammatikai függést jelöltté tevő idéző konstrukciókban alapbe¬
¢ 172 ¢