Oldal 170 [170]
ÖSSZEGZÉS
pont-szerkezetnek tekinthető, amelyben az idézet, ezzel együtt az idézés tényé¬
nek megteremtése célként, az idéző részen mint referenciaponton keresztül
érthető meg.
A referenciapont-szerkezet működése szempontjából következik, hogy e konst¬
rukciötipusban nem mellekes az idéző résznek az idézethez képest elfoglalt
helyzete.
Az összetett jelenetként megkonstruált idézések kettős figyelemirányítással
jellemezhetők, amelyből az egyik az összetevők, a másik az idézés szintjén figyel¬
hető meg. Ez a folyamat akkor is működésbe lép, amikor az idéző rész az idézet¬
be ágyazódva vagy az idézet után jelenik meg.
Egy nyelvileg már megkonstruált megnyilatkozás összetett jelenetként törté¬
nő hozzáférhetővé tételének során szükséges azon konstruálási lehetőségekről
is szólni, amikor — az írott nyelvi diskurzusokra jellemzővé válva — az idéző rész
egy hivatkozásra csökken, illetve a perspektivizáció tényét egy írásképi megoldás
(idézőjel, dőlt betű) teszi felismerhetővé. Ezek is e konstrukción belül értelmez¬
hetők azzal a kitétellel, hogy ezekben az esetekben az aktuális megnyilatkozó
számít a befogadó együttműködésére, hogy képes a hivatkozás és/vagy az írásjel
felhasználásával megalkotni az idéző részt, illetve megalkotni azt, hogy az adott
diskurzusrészlet idézésnek tekinthető.
Egy diskurzus vagy annak egy részlete idézetként elemi jelenet részeként is
hozzáférhetővé válhat. E konstrukció alapvetően az aktuális megnyilatkozó
perspektívájának nagyobb fokú érvényesülését mutatja. Ez viszont nem jelenti
azt, hogy nem egy megnyilatkozás idézésként történő hozzáférhetővé tétele
zajlana, mivel ezekben az esetekben is minden esetben megjeleníti a perspektivizáció
tényét a nem jelen idejű, egyes szám első személyben alkalmazott, ún. világot
létrehozó predikátum (word-creating predicates). Az igealak ekképp egy az ak¬
tuális beszélőtől eltérő perspektívát hoz működésbe, ezzel együtt azt jeleníti meg,
hogy az elemi jelenet egy másik beszélőhöz köthető megnyilatkozás újrakonst¬
ruálását végzi el. Ezekben az esetekben a beágyazódó diskurzus hozzáférhetővé
tételének újrakonstruálási folyamatában az aktuális megnyilatkozó perspektí¬
vájának dominánsabb érvényesülése miatt az idézést megjelenítő konstrukció
módosul: az idézet nem külön eseményként jelenik meg. Ezekre az esetekre
ugyanakkor az is jellemzővé válhat, hogy a perspektivizáció tényét az igealak
mellett más eszköz (idézőjel) is felismerhetővé teheti.
E konstrukcióval kapcsolatban felvethető, hogy az idézetként funkcionáló
komponens egy kompozitumszerkezet tagjaként vagy — az összetett jelenetnél
is megfigyelhető — referenciapont-szerkezetként válik elérhetővé. Ez nagyban
összefügg azzal, hogy az eredeti diskurzus milyen módon válik az elemi jelenet
se
részévé. Az elemi jelenet idézett összetevőjének az idézőjel általi jelölésével még
s 168 +