Oldal 171 [171]
ÖSSZEGZÉS
felvethető, hogy a vmit" nem egy aszimmetrikus viszony egyik tagjaként műkö¬
dik, hanem célként funkcionál. Az idézőjel ugyanis metaszintű jelzésként az
elemi jelenet bizonyos összetevőit kontextualizálja. Ebben az esetben még refe¬
renciapont-szerkezetről lehet beszélni. Amennyiben az idézésben a perspektivizáció
tényét valóban csak az igealak jeleníti meg, az idézett diskurzus összegzését
elvégző összetevő vagy összetevők a kompozitumszerkezet tagjává válnak.
Az összetett jeleneteknél megfigyelhető kettős figyelemirányítás e konstruk¬
cióban ugyanakkor nem, vagy nem feltétlenül valósul meg. Ez az aktuális meg¬
nyilatkozó perspektívájának érvényesítési fokától függ.
Az idézés kidolgozottsága alapján felvehető két konstrukción belül az idézésben
működő referenciális központ alapján az alábbi idéző konstrukciók vehetők fel.
Az idéző élhet azzal a lehetőséggel, hogy az idézni kívánt diskurzust külön
jelenetben tegye elérhetővé, valamint e jelenetben a diskurzust szó szerint idéz¬
ze, tehát az eredeti megnyilatkozást vagy társalgást jellemző referenciális köz¬
pontot érvényesítse. Ezen esetek az egyenes idézést eredményezik. Az egyenes
idézésre az összetett jelenetként való konstruálás jellemző. A konstruálás során
ugyanakkor az idéző eltérő fokon és módon teheti nyelvileg explicitté az idézés
sow
tényét. Ez eredményezi azt, hogy az idéző részt egy hivatkozás jeleníti meg, il¬
ste
letve az idézés tényére frasképi megoldás (idézőjel, dőlt betű) hívja fel a figyelmet.
Az összetett jelenetként való konstruálás lehetővé teszi azt, hogy az idéző rész
az idézet előtt, az idézet után vagy az idézetbe ágyazódva jelenjen meg. E szer¬
kezeti variabilitás a figyelem irányításával és irányulásával is jár.
Az egyenes idézéskor a perspektivizáció, vagyis a tudatosság szubjektumának
nee
a beágyazott megnyilatkozóra történő áthelyezése több módon is megvalósul¬
hat. Az idéző részben lexikális elem vagy anaforaként működő inflexiés mor¬
féma teszi explicitté a tudatosság szubjektumát, a hivatkozásokban megjelení¬
tett név is képessé válik ezt jelölni. Emellett írott nyelvi diskurzusokban az
idézetet kísérő írásjelek is felhívhatják arra a figyelmet, hogy az aktív tudatos¬
ság a beágyazódó idézet terjedelméig a beágyazott megnyilatkozóban van el¬
helyezve. A perspektivizáció jelöltté tétele alapján az egyenes idézés nem alkot
homogén kategóriát.
Az egyenes idézések a metapragmatikai tudatosság alapján is eltéréseket mu¬
tathatnak fel. A metapragmatikai tudatosság nagyobb mértékével jellemezhetők
azok az egyenes idézések, amikor az aktuális megnyilatkozó nemcsak az erede¬
ti diskurzus kontextuális körülményeit, esetleg a saját, az idézethez fűződő
reflexióit jeleníti meg, hanem az idézés tényére az idézetet kísérő írásképi meg¬
oldással, illetve egy hivatkozás által is reflektál. A másik pólust pedig azok az
idézések képezik, amikor az idézés tényére csak egy írásképi megoldás és/vagy
egy hivatkozás hívja fel a figyelmet.
s 169 "