Page 160 [160]
AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A MAGYAR NYELVBEN
az esetben a még egyszer működésbe hozza a beszélő — az adott diskurzuson
belüli (25a) vagy egy más diskurzusban elhangzott (25b) — megnyilatkozását,
amely az új kontextuális körülményekhez igazítva (és soha nem szó szerint, lásd
bővebben lentebb) kerül kifejtésre. A még egyszer mondom-hoz hasonló szerke¬
zeti megoldás figyelhető meg a (2509-ben, ahol a mind a mai napig mondom
feltételezi, hogy a beszélő saját múltbeli "én-jéhez köthető mondását összegzi
újra.
Mint az a (25a-c) példákból látható, a perspektivizáció jelöltté tételének több
lehetősége van. Ezen lehetőségek altal a mondom-mal alkotott konstrukciók
idézésként értelmezése fokozat kérdésének tekinthető, az önidézés lehetséges
megvalósulásain belül nyitott kategóriát alkotva.
A perspektivizációt explicitté tevő nyelvi elemek részletesebb vizsgálatot kí¬
vánnak meg. A mintában a (25a)-ban látható még egyszer mellett ezt az alábbi
nyelvi eszközök valósították meg.
40 35,79
6,68 5,02 6,02 6,14 5,12 5,23 6,02 5,49 5,58
10 401 412 502 gg 1,79 088
10. ábra. A mondom mellett a perspektivizációt működésbe hozó nyelvi elemek (90).
A 10. ábra azon nyelvi lehetőségeket és azoknak a vizsgált anyagban való száza¬
lékos előfordulását mutatja, amelyekkel a beszélő a saját mondásának konstru¬
álása során jelölni tudja azt, hogy a mondás nem vagy nem csupán az aktuális
tén-jéhez köthető. E nyelvi eszközök nem alkotnak homológ sort, de közös ösz¬
szetevöjük a folyamatszerűség, ismétlés, "gyakoriság? kifejezésével a lehetséges
tén-ek közül egy mozgásba hozása.
A perspektivizációt explicitté tevő nyelvi elemek jellemzően közvetlenül az
ige előtti pozíciót töltik be (a vizsgált anyagban két esetben kerültek az ige mögé:
e 158 e