Ugrás a tartalomra
mobile

L'Harmattan Open Access platform

  • Keresés
  • OA Gyűjtemények
  • L'Harmattan Archívum
Magyarhu
  • Englishen
  • Françaisfr
  • Deutschde
BejelentkezésRegisztráció
  • Kötet áttekintése
  • Oldal
  • Szöveg
  • Metaadatok
  • Kivágás
Előnézet
022_000087/0000

Az idézés működése a magyar nyelvben. Funkcionális kognitív közelítés

  • Előnézet
  • PDF
  • Metaadatok mutatása
  • Permalink mutatása
Szerző
Csontos Nóra
Cím (EN)
The Functioning of Quotation in Hungarian
Tudományterület
Nyelvészet / Linguistics (13024)
Sorozat
Károli könyvek. Monográfia
Tudományos besorolás
monográfia
022_000087/0155
  • Kötet áttekintése
  • Oldal
  • Szöveg
  • Metaadatok
  • Kivágás
Oldal 156 [156]
  • Előnézet
  • Permalink mutatása
  • JPG
  • TIFF
  • Előző
  • Következő
022_000087/0155

OCR

AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A MAGYAR NYELVBEN A mondtammal alkotott idézések vizsgálata A mondtam részvételével alkotott konstrukciók a nyelvi mintában alapvetően kétféle módon valósították meg az idézés nyelvi műveletét. (23a) — Ki vagy? — kerdeztek kezräzäs közben. — Szovjet? — Nem — ingattam a fejemet. — Cseh? — Az sem. Vállfölhúzások, nevetés. — Magyar — mondtam. Nem értették. Nem hallottak még rólunk."?? (23b) Ezért mondtam azt, hogy a megszavazott vagyonrendeletben foglalt számok szerepelnek az SZMSZ-ben." A (23a-b) példák azt a két lehetőséget szemléltetik, amelyek a nyelvi mintában a mondtam igealakkal megvalósított (önjidéző konstrukciókban megfigyelhető volt. A két példa közötti alapvető különbség a következőkben összegezhető. A (23a)-ban az önidézés egy beágyazott megnyilatkozáslánc részeként, annak egy fordulójaként jelenik meg. A társalgások idézésében szereplő önidézés a narratív szövegtípusokra válik jellemzővé, a nyelvi mintában a szépirodalmi szövegek tipikus sajátosságainak tekinthető (lásd 9. ábra), de funkcióját tekintve minden olyan diskurzusra jellemzővé válhat, ahol egy történet elbeszélése zajlik, és az abba ágyazódó társalgásokban az aktuális megnyilatkozó múltbeli "én-je az elbeszélés szereplőjeként szót kap. Ebben az esetben az önidézés dialogikus jellegét az adja, hogy az egy társalgás egyik fordulójaként jelenik meg, illetve jelenhet meg. A (23b) elemzését érdemes a (23a) jellemzőit alapul véve meghatározni. Ebben az esetben az önidézés egy megnyilatkozóhoz köthető beágyazott megnyilatkozásként definiálható, alapvetően tehát a monologikusság jellemzi. Ugyanakkor a dialogikus jelleg itt is felvethető: a (23b)-ben és az ahhoz hasonló esetekben ugyanis az aktuális megnyilatkozó múltbeli én-jével alakít ki diskurzust, korábbi megnyilatkozásának idézése során a metareflexivitásnak eltérő fokú érvényesülésére és érvényesítésére is lehetőséget adva. Ebben a szerepben az önidézés leginkább az újraemlítés, újrafogalmazás funkcióját tölti be. A (23b) részletezőbb elemzése előtt érdemes azt bemutatni, hogy a nyelvi mintában e két tipikus eset milyen mértékben jelenik meg az MNSZ2 alkorpuszaiban. 139 #6143819 40 #51614573 + 154 +

Szerkezeti

Custom

Image Metadata

Kép szélessége
1867 px
Kép magassága
2671 px
Képfelbontás
300 px/inch
Kép eredeti mérete
995.31 KB
Permalinkből jpg
022_000087/0155.jpg
Permalinkből OCR
022_000087/0155.ocr

Linkek

  • L'Harmattan Könyvkiadó
  • Open Access Blog
  • Kiadványaink az MTMT-ben
  • Kiadványaink a REAL-ban
  • CrossRef Works
  • ROR ID

Elérhetőség

  • L'Harmattan Szerkesztőség
  • Kéziratleadási szabályzat
  • Peer Review Policy
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Dokumentumtár
  • KBART lists
  • eduID Belépés

Social media

  • Facebook
  • Instagram
  • LinkedIn

L'Harmattan Open Access platform

BejelentkezésRegisztráció

Bejelentkezés

eduId Login
Elfelejtettem a jelszavamat
  • Keresés
  • OA Gyűjtemények
  • L'Harmattan Archívum
Magyarhu
  • Englishen
  • Françaisfr
  • Deutschde