Seite 127 [127]
FIGYELEMIRÁNYÍTÁSAZIDÉZÉSBEN. AMUTATÓNÉVMÁSIELEMJELENLÉTEÉSSZEREPEAZIDÉZÉSBEN
tevőt a figyelem előterébe állítani. Tehát a vizsgálati minta alapján a mutató
névmási elem funkciójának szempontjából fokozatiság mutatható ki a vki mond¬
ja (18a) — vki azt mondja (18b) — hiszen azt mondja (18c), teljes joggal azt mond¬
ja (18d), valamint az azt is mondja (18e) között. Utóbbi esetekben (18c-—e) fel¬
vethető, hogy a figyelem nagyobb fokon irányul a mondásra, mivel az idéző
annak egyik összetevőjére kívánja irányítani a figyelmet.
A hangsúlyoz és az említ igék pedig arra szolgáltatnak példát, hogy a függő
idézésben sem csupán utalószói szerepű a mutató névmási elem, hiszen alkal¬
mazása összeköthető azzal, hogy az aktuális megnyilatkozó az idézet hozzáfér¬
hetővé tétele során abból egy összetevőt a figyelem előterébe kíván-e állítani.
A (18g)-t összevetve a (18h-i) és a (18k-1) példákkal az látható, hogy azokban
az esetekben, amikor a mutató névmási elemek értékelő és relációs elemekkel
együtt állnak, a mutató névmás az utalószói szerepe mellett a rámutatás" mű¬
veletét is kifejezve a diskurzusdeixist valósíthatja meg, illetve azt is megvaló¬
síthatja.
Konklúzió
A vizsgált minta alapján látható, hogy egy az aktuális megnyilatkozótól eltérő
személy megnyilatkozásának idézésként történő hozzáférhetővé tétele során a
son
mutató névmási elemek jelenléte az idéző újrakonstruáló tevékenységének az
eredménye. Alkalmazásuknak kérdése azzal kapcsolódik össze, hogy az idéző az
újrakonstruálás folyamata során milyen módon és fokon kívánja a saját értelme¬
zői perspektíváját a figyelemirányítás eljárásán keresztül kifejezésre juttatni,
illetve mennyire akarja az idézetet a figyelem előterébe helyezni.
A minta elemzése során a mutató névmási elemek jelenlétéhez és funkciójához
kapcsolódóan előtérbe került, hogy a mutató névmások alkalmazásának kérdé¬
se nem vizsgálható önmagában. Használatuk elsősorban a mondás beszédcse¬
lekvését megvalósító igék szemantikájával és az idézőnek az idézet tartalmára
vagy folyamatára irányuló elemekkel hozható összefüggésbe.
A mutató névmási elemnek a neutrális mond, illetve a — többi igéhez viszo¬
nyítva — még neutrálisnak tekinthető ír és idéz igék melletti gyakoribb, a speci¬
fikusabb említ és hangsúlyoz, továbbá a specifikus bizonygat és firtat igék mellett
ritkább alkalmazása arra hívja fel a figyelmet, hogy az újrakonstruálás során a
mondás beszédcselekvését megvalósító specifikus(abb) igék önmagukban képe¬
sek az aktuális megnyilatkozó perspektíváját színre vinni, illetve a figyelemirá¬
nyítást elvégezni és megjeleníteni. Az igéknek a MoNDÁS-ból kidolgozott jelen¬
tés-összetevői tehát már önmagukban a figyelem előterébe állíthatják az idézett
e 125 +