Seite 126 [126]
AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A MAGYAR NYELVBEN
Az igékhez köthető példák közül az elsőkben — (18a), (18f), (18j) — a mutató név¬
más nélküli konstruálási mód látható. Ez az említ és a hangsúlyoz igékre jellem¬
zővé vált, a mond-ra pedig nem (vö. 16. táblázat). Ezekhez képest a többi példa
azon tipikus eseteket veszi végig, ahol a mutató névmási elem megjelenik. Ezek
a példák egymáshoz való viszonyukban rajzolják ki azt a mintázatot, amellyel a
mutató névmási elemnek az idézésben betöltött funkciója érzékelhetővé válik.
Mivel a mond mellett a nyelvi elem alkalmazása dominánsabbnak tekinthető
(lásd 16. táblázat), ezért a fenti példák elemzését érdemes az említ és a hangsúlyoz
igékkel konstruált idézésekkel kezdeni.
Az említ és a hangsúlyoz példáit az összegző táblázatok eredményeivel össze¬
vetve látható, hogy a mutató névmási elem alkalmazása elsősorban azon idézé¬
seket jellemzi, amikor az idéző az eredeti diskurzus egy-egy összetevőjét a figye¬
lem előterébe állítva teszi hozzáférhetővé (lásd 19. táblázat). Mint arról a fejezet
bevezetőjében írtam, egy diskurzus idézetként történő konstruálása már önma¬
gában a figyelem irányításával jár. De emellett a specifikus(abb) igék alkalmazá¬
sával (említ, hangsúlyoz, firtat és bizonygat) az idéző a MONDÁS megjelenítése
során eltérő mértékben tudja érvényre juttatni a saját perspektíváját: a neutrá¬
lisnak tekinthető mond-hoz, illetve a még inkább a neutrális kategóriába sorol¬
ható ír-hoz és idéz-hez képest dominánsabban az említ-tel és a hangsúlyoz-zal,
illetve ezekhez képest dominánsan a firtat-tal és a bizonygat-tal. Amikor viszont
so
a konstruálás folyamatában az idéző nem csupán az eredeti diskurzust idézetként,
hanem annak egy összetevőjét egy értékelő vagy egy relációs nyelvi elem által a
figyelem előterébe kívánja helyezni, akkor gyakrabban jelenik meg a mutató
névmási elem a specifikusabb igék (hangsúlyoz és említ) mellett. Mint a fenteb¬
bi példákból látható, ebben a folyamatban legfőképp nem az a releváns, hogy
mely összetevő kerül a figyelem előterébe, hanem az idéző interpretáló és újra¬
konstruálási tevékenysége, amely ezekben az esetekben nem csupán az idézet
közlésére, hanem annak értelmezett közlésére terjed ki. Ezen a ponton felvethe¬
tő az a kérdés, hogy a firtat és a bizonygat mellett miért alacsonyabb a mutató
névmási elem megjelenése. Véleményem szerint ez a két igének a többi igéhez
képesti specifikus voltával magyarázható. Ezekben az esetekben ugyanis az idé¬
ző a többi igéhez képest a MONDÁS-t a saját perspektíváját dominánsan érvénye¬
sítve adja vissza, ezáltal már az igék alkalmazásával a figyelem irányítását is
dominánsabban érvényre tudja juttatni.
Végezetül érdemes a (18a—e) példákhoz kapcsolódóan a mond igével konstru¬
ált idézésekre reflektálni. Mivel ezen ige mellett a mutató névmási elem alkal¬
mazása a többi igéhez képest általánosnak mondható (vö. 16. táblázat), a figye¬
lemirányítással együtt járó rámutatás" domináns érvényesülése érhető tetten,
amikor az idéző az idézendő diskurzusból kíván a fentiekben összegzett össze¬
+ 124 +