Oldal 78 [78]
AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A MAGYAR NYELVBEN
lését az aktuális megnyilatkozó perspektívájának az eddigieknél dominánsabb
működésbe lépése okozza, amelynek célja, hogy a konstruálás során az eredeti
diskurzusnak vagy annak egy részletének propozicionális összegzését vagy
csupán összegzését, azaz elbeszélését/elmondását adja vissza a saját referenciá¬
lis központjának fokozott érvényesítésével. Ebből a szempontból ezek az esetek
függő idézési módként értelmezhetők. Összevetve a (121) példát a szintén a
függő idézést megvalósító (12h-i) példákkal az mondható el, hogy a (121) -ben
az idézet azért kerül külön tagmondati kifejtés helyett bővítményi szerepbe,
mert az aktuális megnyilatkozó saját perspektíváját fokozottabban érvényesíti
akkor, amikor az eredeti diskurzus (propozicionális) összegzését végzi el.
A (12]) és a (12m) példával kapcsolatban az is felvethető, hogy ezek a narratív
idézés lehetőségét" valósítják meg. Ezen értelmezési lehetőséggel kapcsolatban
— akárcsak a kapcsolt egyenes idézés esetében — az valik {6 kérdéssé, hogy ezeket
az eseteket kell-e, illetve érdemes-e külön kategóriaként értelmezni, vagy — el¬
ismerve, hogy jelen konstrukció azon konstruálási lehetőség eredményének te¬
kinthető, amelynek során az aktuális megnyilatkozó saját perspektíváját olyany¬
nyira kívánja érvényesíteni, hogy a megidézni kívánt diskurzus összegzését
jeleníti meg — a függő idézési módba sorolhatók. Jelen munkában amellett érve¬
lek, hogy ez a konstrukció az idézés funkcionális értelmezése, illetve a referen¬
ciális központ működése alapján függő idézést valósít meg. De az elemzések
során ezen esetekre a narratív idézés terminust is alkalmazni fogom.
A (12]) és a (I2m) példákat összevetve az is látható, hogy ez az idézés sem
alkot homogén kategóriát. A (1219-ben az eredeti diskurzusnak az elemi jelenet
részeként megjelenő összetevői kifejtettebben jelennek meg, mint a (12m) pél¬
dában. Az aktuális megnyilatkozó perspektívája fokozottabban lép működésbe
a (12m)-ben, ahol az, hogy egy megnyilatkozás idézése zajlik, csupán a beszédet
mondott-ra korlátozódik. E szerkesztettségi módokkal kapcsolatban az mond¬
ható el, hogy itt a perspektivizáció tényét a lehorgonyzott igealak jeleníti meg,
hogy az eredeti diskurzus összegző megjelenítése az aktuális megnyilatkozó
perspektívájából valósul meg, az idézett diskurzus erősen objektív megjeleníté¬
sét eredményezve. A kognitív kategorizáció elvét működtetve?" felvethető, hogy
a (12m)-hez hasonló esetek az aktuális megnyilatkozó perspektívájának domináns
érvényesítése és érvényesülése miatt az idézés periférikus eseteit valósítják meg.
Ezen esetek tehát az újrakonstruált diskurzus objektivizált(abb) színrevitele
miatt finom átmenetet képeznek az idézés és azon nyelvi lehetőségek között,
271 A magyar szakirodalomban mindezidáig nem jelent meg ez az idézési lehetőség. Vö. Genette:
Discours du récit, 1972, 190-191; lásd még Short: Understanding texts, 1994, 183—190; Garric—
Callas: Introduction a la pragmatique, 2007, 148-149.
272 Tolcsvai Nagy: Jelentéstan, 2017, 216—223, illetve lásd A kognitív nyelvészet áttekintése fejezetet.
.76 +