Oldal 78 [78]
OCR
AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A MAGYAR NYELVBEN lését az aktuális megnyilatkozó perspektívájának az eddigieknél dominánsabb működésbe lépése okozza, amelynek célja, hogy a konstruálás során az eredeti diskurzusnak vagy annak egy részletének propozicionális összegzését vagy csupán összegzését, azaz elbeszélését/elmondását adja vissza a saját referenciális központjának fokozott érvényesítésével. Ebből a szempontból ezek az esetek függő idézési módként értelmezhetők. Összevetve a (121) példát a szintén a függő idézést megvalósító (12h-i) példákkal az mondható el, hogy a (121) -ben az idézet azért kerül külön tagmondati kifejtés helyett bővítményi szerepbe, mert az aktuális megnyilatkozó saját perspektíváját fokozottabban érvényesíti akkor, amikor az eredeti diskurzus (propozicionális) összegzését végzi el. A (12]) és a (12m) példával kapcsolatban az is felvethető, hogy ezek a narratív idézés lehetőségét" valósítják meg. Ezen értelmezési lehetőséggel kapcsolatban — akárcsak a kapcsolt egyenes idézés esetében — az valik {6 kérdéssé, hogy ezeket az eseteket kell-e, illetve érdemes-e külön kategóriaként értelmezni, vagy — elismerve, hogy jelen konstrukció azon konstruálási lehetőség eredményének tekinthető, amelynek során az aktuális megnyilatkozó saját perspektíváját olyanynyira kívánja érvényesíteni, hogy a megidézni kívánt diskurzus összegzését jeleníti meg — a függő idézési módba sorolhatók. Jelen munkában amellett érvelek, hogy ez a konstrukció az idézés funkcionális értelmezése, illetve a referenciális központ működése alapján függő idézést valósít meg. De az elemzések során ezen esetekre a narratív idézés terminust is alkalmazni fogom. A (12]) és a (I2m) példákat összevetve az is látható, hogy ez az idézés sem alkot homogén kategóriát. A (1219-ben az eredeti diskurzusnak az elemi jelenet részeként megjelenő összetevői kifejtettebben jelennek meg, mint a (12m) példában. Az aktuális megnyilatkozó perspektívája fokozottabban lép működésbe a (12m)-ben, ahol az, hogy egy megnyilatkozás idézése zajlik, csupán a beszédet mondott-ra korlátozódik. E szerkesztettségi módokkal kapcsolatban az mondható el, hogy itt a perspektivizáció tényét a lehorgonyzott igealak jeleníti meg, hogy az eredeti diskurzus összegző megjelenítése az aktuális megnyilatkozó perspektívájából valósul meg, az idézett diskurzus erősen objektív megjelenítését eredményezve. A kognitív kategorizáció elvét működtetve?" felvethető, hogy a (12m)-hez hasonló esetek az aktuális megnyilatkozó perspektívájának domináns érvényesítése és érvényesülése miatt az idézés periférikus eseteit valósítják meg. Ezen esetek tehát az újrakonstruált diskurzus objektivizált(abb) színrevitele miatt finom átmenetet képeznek az idézés és azon nyelvi lehetőségek között, 271 A magyar szakirodalomban mindezidáig nem jelent meg ez az idézési lehetőség. Vö. Genette: Discours du récit, 1972, 190-191; lásd még Short: Understanding texts, 1994, 183—190; Garric— Callas: Introduction a la pragmatique, 2007, 148-149. 272 Tolcsvai Nagy: Jelentéstan, 2017, 216—223, illetve lásd A kognitív nyelvészet áttekintése fejezetet. .76 +
