AZ IDÉZÉS MINT ÚJRAKONSTRUÁLÁS
letezö szövegekhez.”!* Genette ezt a kapcsolatot a legabsztraktabbnak és a
legimplicitebbnek tartja.
Az irodalomtudományban megjelenő intertextualitás fogalma azáltal, hogy
azt egyre inkább nem csak esztétikai szövegekre alkalmazzák, a nyelvtudomäny¬
ban is megjelenik. Beaugrande és Dressler például a szöveg általános ismérveként
beszélnek az intertextualitásról. Mint írják, ez ,azokra a tényezőkre vonatkozik,
amelyek valamely szöveg felhasználását egy vagy több olyan szöveg ismeretétől
teszik függővé, amellyel a befogadó találkozott". Általánosságban tehát itt az
intertextualitás tágabb értelmezése jelenik meg, hiszen a jelenség a szövegtípu¬
sok, műfajok kialakításában játszik szerepet.
Jelen munka szempontjából ugyanakkor nem ez az értelmezés, hanem a
genette-i szűkebb értelemben vett intertextualitás, illetve annak a nyelv¬
tudományban való megjelenése válik fontossá.
Broich és Pfister, továbbá Heinemann munkáiban előtérbe kerül az intertex¬
tualitásnak elsősorban a minimálisan két szöveg közötti explicit vagy implicit
kapcsolatára fókuszáló, azt alapul vevő értelmezése."" Pfister szerint az inter¬
textualitás jelensége a tudatos, szándékolt és jelölt utalásokra korlátozódik,"
Heinemann pedig e fogalmat nemcsak az esztétikai szövegekre használt, a szö¬
vegek általános kapcsolatrendszerének megjelenítésére alkalmazott jelenségnek
tartja, hanem -— hasonlóan Genette-hez — a felfedezhet6 kapcsolatokat sorolja e
kategóriába."
Az idézés működésének jobb megértése érdekében érdemes még egy tanul¬
mányt röviden összegezni, ami az intertextualitas jelensege mellé az intra¬
textualitas kerdeset is bevonja. Dállenbach?" arra mutat rá, hogy az intertextu¬
alitás mellett létezik az intratextualitás is (korlátozott intertextualitás), a genette-i
terminológiát követve autotextualitás, ami ugyanazon szerző szövegei közötti
intertextuális kapcsolat jelölésére válik alkalmazhatóvá. Ez sem alkot homogén
kategóriát. Funkcionálisan elkülöníthető részei az önidézet, a rezümé, illetve
214 Uo., 17.
215 Beaugrande, Robert-Alain de - Dressler, Wolfgang: Bevezetes a szövegnyelveszetbe, Budapest,
Corvina, 2000, 34.
Broich, Ulrich - Pfister, Manfred (Hrsg.): Intertextualität. Formen, Funktionen, anglistische
Fallstudien, Tübingen, Niemeyer Verlag, 1985; Heinemann, Wolfgang: Zur Eingrenzung
des Intertextualitätsbegriffs aus textlinguistischer Sicht, in Klein, Josef - Fix, Ulla (Hrsg.):
Textbeziehungen. Linguistische und literaturwissenschaftliche Beiträge zur Intertextualität,
Tübingen, Stauffenburg, 1997, 21-38.
Broich-Pfister: Intertextualität, 1985, 25.
218 Heinemann: Zur Eingrenzung, 1997, 22, 32-33.
29 Dällenbach, Lucien: Intertexte et autotexte, Poétique, n°27, septembre 1976, 382-396; magyarul:
Dällenbach, Lucien: Intertextus és autotextus, ford. Bénus Tibor, Helikon, XLII. évf., 1996/1-2,
51-66.