AZ IDÉZÉS MINT ÚJRAKONSTRUÁLÁS
Kristeva után több munka is ezzel a szöveg , létmódjaként""" értelmezhető
megközelítéssel dolgozik, "! amelyekből - leegyszerűsítve és kiegészítve Kristeva
magyarázatát — érdemes Riffaterre összegző definícióját idézni: , Az intertextu¬
alitás az a jelenség, amelyben az olvasó egy mű és az azt megelőző vagy követő
más művek között fennálló összefüggéseket észleli.""? Riffaterre az intertextu¬
alitás szűkebb értelmezését előkészítve rámutat arra is, hogy e jelenség nem
tekinthető homogén kategóriának:
[...] az intertextus nem differenciálatlan: minden bizonnyal magában foglal idézeteket,
egybevetéseket, irodalmi utalásokat, témákat és motívumokat, de hogyha csak ebből
állna, akkor fölösleges volna egy sajátos terminológia [...]. Az idézeteknek, az utalások¬
nak és a témáknak mindenesetre van egy egyszerű és közös vonásuk: felismerhetők,
semmi több. [...] A szöveg olyan módon mondja önmagát, hogy egy másik szöveg
önmagát mondását ismétli, hol szó szerint, hol valami különbséggel.?"?
Todorov,""" de legfőképp Genette"" munkájában az intertextualitás szűkebb ér¬
telmezése kerül előtérbe. Todorov Kristeva intertextualitás-fogalmának alapját
képező bahtyini dialóguskoncepcióból kiindulva arra mutat rá, hogy a dialógus¬
elvet érdemes lenne kétfelé bontva vizsgálni: a szűkebb értelmezésben a dialógus
szoros jelentése, míg a tágabb értelmezésben a Kristeva intertextualitás-fogalma
érvényesülhet, ami értelemszerűen magában foglalná a dialógus szűkebb értel¬
mezését is.206
Genette — a fentebb idézett Kristeva és Riffaterre munkáira reflektálva — a
diskurzusközisegre âtfogéan a transztextualitäs fogalmät vezeti be.” Ebbe
minden olyan jelenséget besorolhatónak vél, amely egy szöveget nyílt vagy rejtett
kapcsolatba hoz egy másik szöveggel." A transztextualitáson belül kategóriákat
alkot annak előtérbe helyezésével, hogy a két szöveg közötti kapcsolat milyen
A kifejezésre lásd Kulcsár-Szabó Zoltan: Intertextualitas: létmdd és/vagy funkcid?, Irodalom¬
térténet 26. (76.) évf., 1995/4, 495-541.
Lasd példaul Barthes, Roland: La mort de l’auteur, in Barthes, Roland: Le plaisir du texte, Paris,
Seuil, 1984; magyarul: Barthes, Roland: A szerző halála, ford. Babarczy Eszter, in Barthes, Roland:
A szöveg öröme, Budapest, Osiris, 1996, 50-55; Riffaterre, Michael: La trace de l’intertexte, La
Pensée, n° 215, octobre, 1980, 4-19; magyarul: Riffaterre, Michael: Az intertextus nyoma, ford.
Sepsi Enik6, Helikon, XLII. évf., 1996/1-2, 67-81.
Riffaterre: Az intertextus nyoma, 1996, 67.
203 Uo., 67-68.
204 Todorov, Tzvetan: Mikhail Bakhtine: le principe dialogique, Paris, Seuil, 1981, 95-116.
205 Genette: Palimpsestes, 1982, 12-21; magyarul uö: Transztextualitas, 1996, 82-90.
Vö. Angyalosi Gergely: Az intertextualitäs kalandja, Helikon, XLII. evf., 1996/1-2, 7-8.
Genette: Palimpsestes, 1982, 12-20.
208 Uo., 7.