Page 33 [33]
A KOGNITÍV NYELVÉSZET ÁTTEKINTÉSE
(szövegvilágban)" válik értelmezhetővé, azaz a társas megismerés összetett vi¬
szonyrendszerében, amely magában foglalja a közös figyelmi jelenetet, az ennek
a keretében alkalmazott nyelvi szimbólumokat és az azok segítségével megfi¬
gyelhetővé váló referenciális jelenetet."
A dinamikus jelentésképzés a különböző kontextuális körülmények között
megjelenő megnyilatkozások folyamatához kötődik. A kontextus és a megnyi¬
latkozás egymást kölcsönösen feltételező fogalmak: kontextus nem a megnyilat¬
kozástól függetlenül létezik, hanem a megnyilatkozás alkalmával hozzuk létre.
A kontextus létrehozásakor olyan - az éppen aktuális szituációra, cselekvésre,
témára vonatkozó - ismereteket kell mozgósítani, amelyek biztosítják a megnyi¬
latkozás releváns értelmezését, mégpedig az éppen aktuális kommunikációs
feltételeknek és igényeknek megfelelően."
A megnyilatkozás csakis a kontextussal összefüggésben közelíthető meg. A
megnyilatkozás terminus ekképp a diskurzus egyik résztvevőjének a
kontextusfüggő nézőpontjából megkonstruált közléseként a nyelvi tevékenység
behatárolható egységeit, a beszédfolyamat egymástól elkülönülő szakaszait
jelöli.? E szakaszok határait a beszédalanyok váltakozása jelöli ki. Következés¬
képpen egy megnyilatkozás akkor veszi kezdetét, amikor egy diskurzus kereté¬
ben valaki megszólal, a végét pedig az jelzi, amikor a beszélő személy átadja a
megnyilatkozás jogát egy másik beszélőnek. Mindebből az is következik, hogy
terjedelmüket nézve a megnyilatkozások széles skálán mozognak: állhatnak
akár egy hangból is, de akár több kötetet is kitölthetnek; alkothatják egy tár¬
salgás egy fordulóját, de lehetnek monologikus (azaz virtuálisan dialogikus)
szövegek is. Mindez természetszerűleg elmondható azokról az ún. beágyazott
(idézett) megnyilatkozásokról is, amelyek az idézés során egy beágyazott
megnyilatkozóhoz köthető diskurzust vagy annak egy részletét idézik fel."
Hozzátéve, hogy nemcsak teljes megnyilatkozások, azok részletei, hanem azok
99 Lásd Tolcsvai Nagy: Bevezetés, 2017, 29; vö. még uő: A magyar nyelv szövegtana, Budapest,
Nemzeti Tankönyvkiadó, 2001, 121-125; Tatrai: Pragmatika, 2017, 907.
Tatrai: Pragmatika, 2017, 907; vo. még Tolcsvai Nagy: Bevezetés, 2017, 29.
Verschueren: Understanding pragmatics, 1999, 75-114; Tätrai: Pragmatika, 2019, 927-952, ud:
Akontextus fogalmarél, Magyar Nyelvér, 128. évf., 2004/4, 479-494.
Lasd Harris, Zellig: Discourse analysis, Language, vol. 28, 1952/1, 1-30; a fogalom írott nyelvi
közlésekre történő kiterjesztését lásd Bahtyin: A beszéd és a valóság, 1986; vö. továbbá Verschueren:
Understanding pragmatics, 1999, 113-146; Feher Erzsebet: Szöveg és nyilatkozat, in Csatár Péter
— Maitz Péter — Tronka Krisztiän (szerk.): A nyelvtantöl a szövegtanig. Tanulmanyok Kocsany
Piroska tiszteletere, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadö, 2001, 294-298.
Verschueren: Understanding pragmatics, 1999, 81-82; Csontos-Tätrai: Az idezes pragmatikai
megközelitese, 2008, 64, 69.
9
9
S
93
94
.31 +