A KOGNITÍV NYELVÉSZET ÁTTEKINTÉSE
A tapasztalat során létrejövő kategóriák jellemzőit a klasszikus (arisztotelészi)
kategóriákkal összehasonlítva (lásd 1. táblázat) látható, hogy a klasszikus
kategorizációt alkalmazó formális és a tapasztalaton alapuló, ún. népi kategorizációt
használó funkcionális kognitív nyelvészeti irányzat miben tér el a kategóriák
kialakítását és felépítését tekintve.
1. táblázat. A klasszikus és a tapasztalati alapú kategorizáció alapján létrejövő
tapasztalati alapú kategorizáció
a kategóriák minden tagja egyenrangú
a kategória nem minden példánya
egyenrangú
az alárendelt fogalom a fölérendelt
kategória minden tulajdonságával
rendelkezik
az alárendelt fogalom a fölérendelt
kategória nem minden tulajdonságával
kell, hogy rendelkezzen
a kategóriába tartozás igen-nem kérdése
(a példány vagy tagja a kategóriának,
vagy nem)
a kategóriába tartozás nem igen-nem
kérdése (egy példány több kategóriának is
tagja lehet)
a kategóriák határai határozottak
a kategóriák határai elmosódottak, a
kategóriák egymással érintkeznek
a kategóriák szükséges és elégséges
feltételekkel leírhatók (mivel a tagok
egyenrangúak)
a kategóriák nem írhatók le szükséges
elégséges feltételekkel (mivel a tagok nem
egyenrangúak)
A jelentés a tapasztalat sematizálásával, absztrahálásával és kategorizálásával
jön létre. Ezért a holista kognitív nyelvleírás központi fogalma a séma, amely a
több megismerési eseményben feldolgozott, a dolgok egymáshoz képesti viszo¬
nyításából a közös mozzanatokat szervezi meg általánosságban. A tapasztalati
alapú jelentéssémák és ebből következve a fogalmi reprezentációk összetettek
és dekontextualizáltak. A jelentésszerkezetek , elvont tulajdonságok kognitív
73 A táblázat összetevőire lásd Tolcsvai Nagy: Bevezetés, 2017, 36—37.