Page 12 [12]
BEVEZETÉS
válnak felismerhetővé. Az idézés tipológiájával foglalkozó munkák annak a le¬
hetőségét is előtérbe helyezik, hogy az egyenes és a függő idézés között a nyel¬
vekben megjelenhet az aktuális és a beágyazott megnyilatkozó perspektíváját
egyaránt érvényesítő szabad függő idézés is. Továbbá létezhet e három idézési
lehetőség modifikációja is, amely az elméleti megközelítéstől függően a három
idézésen belül vagy új kategóriát alkotva válik értelmezhetővé.
A magyar szakirodalomban az idézés eddigi kutatásait az a nyelvtudomänyban
bekövetkezett váltás is meghatározza, amely a nyelv rendszerszemléletű leírásá¬
tól a pragmatikai szemléletmód fokozatos térnyeréséig tart. A funkcionális
fordulat? előtti kutatásokra alapvetően az jellemző, hogy a három idézés (egye¬
nes, függő és szabad függő) mellett az ún. kapcsolt egyenes idézés , hibrid" idézést
különítik el." Ezen idézések közül elsősorban az egyenes és a függő idézés formai
leírása valósul meg, tehát a definiálásuk során a működésük nem kerül a figyelem
előterébe. A mai magyar nyelv rendszere" például — akárcsak az ötvenes évek
mondattanai’® — a tárgyi mellékmondatnál tárgyalja e két idézési módot, bár azt
is megemlíti, hogy az egyenes idézés során , az idéző mondat és az idézet közöt¬
ti nyelvtani-szerkezeti viszony igen laza, sok esetben ugyanis sem rámutatószó,
sem tárgyas ragozású igealak nem utal kapcsolatukra". " Rácz Endre szintén a
tárgyi mellékmondatnál tesz említést az idézés e két lehetőségéről, de már úgy
fogalmaz az egyenes idézésről, hogy , többnyire a tárgyi alárendelésre emlékez¬
tető — de mégsem alárendelő — viszony van az idéző mondat és az idézet között"."§
Ezen álláspontokból kiindulva Dömötör Adrienne 1983-as munkájában az egye¬
nes idézést már szövegszintű alárendelésnek tartja, amely különböző formákban
jelentkezhet: a kapcsolat az idéző mondat és az idézet között lehet szerves és nem
szerves. Majd ezekhez hozzáteszi, hogy ha szerves kapcsolatról van szó a két rész
8 Lásd Tátrai: Bevezetés a pragmatikába, 2011, 12-13.
4 Vö. például Haader Lea: Az alárendelő mondatok: Az alanyi, állítmányi, tárgyi és határozói
mellekmondatok, in Benkö Loränd (föszerk.): A magyar nyelv törteneti nyelvtana II/2, Budapest,
Akadémiai, 1995, 506-666; u6: Az összetett mondat. Az alárendelő mondat, in Kiss Jenő — Pusz¬
tai Ferenc (szerk.): Magyar nyelvtörtenet, Budapest, Osiris, 2003, 500-551; Dömötör Adrienne:
Tendenciák az idéző főmondat alakulásában a kései ómagyarban és a középmagyar kor elején,
Magyar Nyelv, XCVIII. évf., 2002/1, 56.
Tompa József (szerk.): A mai magyar nyelv rendszere II., Budapest, Akadémiai, 1962.
Lásd például Szabó Dénes: A mai magyar nyelv II., Budapest, Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat,
1958, 367-369, 382.
17 Tompa (szerk.): À mai magyar, 1962, 359-360.
Bencédy Jézsef — Fabian Pal — Räcz Endre — Velcsov Martonné: A mai magyar nyelv, Budapest,
Tankönyvkiadó, 1976, 378, vö. még Rácz Endre — Szemere Gyula: Mondattani elemzések, Buda¬
pest, Tankönyvkiadó, 1972, 194.
=
a
=
a
+10 +