Page 11 [11]
BEVEZETÉS
a ,nem tulajdonképpeni egyenes beszéd" (értsd szabad függő beszéd) lehető¬
ségei megjelennek-e, illetve miként jelennek meg, valamint e lehetőségeken
kívül léteznek-e a sablonok modifikációi, valamint e modifikációk változatai."
Példaként említeném a francia nyelvet, ahol a három idézési mód mellett (discours
direct, indirect és discours indirect libre) felvesznek ún. hibrid kategóriákat is,
mint a discours rapporte « avec resume » (idezes üsszegzéssel’), discours
narrativisé (narrativ idézés’) és discours direct libre (’szabad egyenes idézés’).’
Az idézés nyelvspecifikus voltát az idézés tipológiájával foglalkozó szerzők is
hangsúlyozzák. A nyelvészeti szakirodalomban egyetértés van annak tekinteté¬
ben, hogy az egyenes idézés univerzális jelenségnek tekinthető. Coulmas 1986¬
os’, illetve Li 1986-os? munkájukban a világ nyelveinek idéző szerkezeteit vizs¬
gálva például e következtetésre jut. Az egyenes idézés mellett mind a két szerző
a függő idézést említi, amely már a nyelveket tekintve nem mutatja fel univer¬
zális jellegét, továbbá számtalan megjelenési formája lehetséges. Aikhenvald
2008-as," Jáger 2010-es," illetve Evans 2013-as? tipológiai munkái is ezt hang¬
súlyozzák. Továbbá kiemelik azt is, hogy a függő (indirekt) idézés alapvető
szükséglete az, hogy az aktuális megnyilatkozó az eredeti, idézni kívánt diskur¬
zusban perspektívaváltást hozzon létre, a beágyazni kívánt diskurzust az idéző
a saját perspektívájának érvényesítése által tegye hozzáférhetővé. Ennek ugyan¬
akkor számos morfoszintaktikai eszköze lehetséges: vannak nyelvek, ahol ez az
adott nyelvre jellemző igealakot eredményez, illetve azáltal válik jelöltté, és
vannak nyelvek, ahol a személy-, mód- és időeltolódás más nyelvi eszközök által
a
Bahtyin, Mihail: A beszéd és a valóság. Filozófiai és beszédelméleti írások, ford. Könczöl Csaba
— Orosz István, Budapest, Gondolat, 1986, 277-278.
Garric, Nathalie — Calas, Frédéric: Introduction à la pragmatique, Paris, Hachette Superieur,
2007, 137-159; Maingueneau, Dominique: Approche de l’énonciation en linguistique frangaise,
Paris, Hachette, 1981; Rosier, Laurence: Le discours rapporte. Histoire, théories, pratique,
Paris-Bruxelles, Duculot, 1999; a discours rapporté « avec résumé » jelenségére läsd továbbá
Maingueneau, Dominique: Éléments de linguistique pour le texte littéraire, Paris, Bordas, 1986,
106; a discours narrativisé fogalmära läsd még Genette, Gérard: Discours du récit, in u6: Figures
III, Paris, Seuil, 1972, 190-191.
Coulmas, Florian (ed.): Direct and Indirect Speech. Trends in linguistics studies and monographs
31, Berlin - New York - Amsterdam, Mouton de Gruyter, 1986.
Li, Charles N.: Direct and Indirect speech: A functional study, in Coulmas: Direct and Indirect
Speech, 1986, 29-46.
Aikhenvald, Alexandra Yurievna: Semi-direct speech: Manambu and beyond, Language Sciences,
vol. 30, 2008/4, 383-422.
Jäger, Andreas: Reported speech constructions and the grammaticalization of hearsay evidentiality:
a cross-linguistic survey, STUF, vol. 63, 2010/3, 177-195.
12 Evans, Nicholas: Some problems in the typology of quotation: a canonical approach, in Brown,
Dunstan - Chumakina, Marina - Corbett, Greville G. (eds.): Canonical Morphology and Syntax,
Oxford, Oxford University Press, 2013, 66-98.
a
00
©
=
S
Re
«Qe