Page 10 [10]
BEVEZETÉS
az látható, hogy az eddigi, az idézésre irányuló kutatások nem tudnak, vagy
nem is akarnak azokkal az esetekkel mit kezdeni, amikor a diskurzusba ágya¬
zódó, mástól származó megnyilatkozás nem prototipikusan valósítja meg az
idézés nyelvi tevékenységét. Az ezen esetek jelölésére használt felidézés, meg¬
idézés stb. kifejezések jól mutatják ezt, az idézést olykor merev keretek közé
szorító értelmezői pozíciót.
A jelen munkában az idézés nyelvi jelenségét szélesebb kontextusban, és leg¬
főképp nem az esztétikai kommunikációval jellemezhető nyelvi minta alapján
mutatom be. A szélesebb kontextus azt az elméleti kiindulópontot jelenti, hogy
az idézés vizsgálatának kezdőpontjaként nem az idézetre fókuszáló idézési lehe¬
tőségeket, hanem az idézés megalkotásának folyamatát jelölöm meg. Az idézést
ekképp újrakonstruálásnak tekintem, amelyben egy már nyelvileg megkonstru¬
ált diskurzus hozzáférhetővé tétele zajlik úgy, hogy a perspektivizáció?" — tehát
az, hogy az adott diskurzus egy része nem az aktuális megnyilatkozóhoz köthe¬
tő, hanem mástól származik — eltérő módon, de jelöltté válik. Ez, az idézést
nyelvi tevékenységként megközelítő értelmezői keret egyfelől az idézésnek az
alkotás és a befogadás folyamatában történő vizsgálatára ad lehetőséget. Másfe¬
lől az idézés nyitott kategóriaként történő értelmezését, illetve annak előnyét
kínálja fel, ami feloldhatja a merev szembeállást a fentebb említett megidézés,
felidézés és az idézés művelete között.
Ez a megközelítési mód egyaránt magában foglalja az idézni kívánt diskurzust
és annak elérhetővé tételét, és az idézés funkcionális vizsgálatát teszi lehetővé.
Az újrakonstruálás értelmezői kerete azt a lehetőséget is felkínálja, illetve azt is
megkívánja, hogy az idézés vizsgálatába az idéző tevékenységét, illetve az ő
perspektívájának az érvényesülését is bevonjam. Az idézés vizsgálata a jelen
munkában így nem csupán az idézni kívánt diskurzusra, illetve annak idézetként
való megalkotására terjed ki, hanem az idéző adaptív tevékenységének előtérbe
helyezésével valósulhat meg.
Az idézéssel kapcsolatos eddigi kutatásokat nagyban meghatározza, hogy a
vizsgált nyelvben e nyelvi jelenség milyen mértékű grammatikai jelöltséget
kíván meg, vannak-e az idézéseket jellemző és meghatározó szintaktikai szer¬
kezetek, illetve a lehetséges idézési módok közül melyek jelennek meg. Ahogy
Bahtyin fogalmaz, lényegessé válik az, hogy az idegen megnyilatkozások visz¬
szaadására milyen sablonok léteznek, az , egyenes beszéd", a , függő beszéd" és
5 A fogalomra lásd Sanders, José — Spooren, Wilbert: Perspective, subjectivity, and modality from
a cognitive linguistic point of view, in Liebert, Wolf-Andreas — Redeker, Gisela — Waugh, Linda
(eds.): Discourse and perspective in cognitive linguistics, Amsterdam—Philadelphia, John Benjamins,
1997, 86-89; a fogalom bővebb ismertetését lásd alább, illetve Az idézés mint ujrakonstrudlds
című fejezetben.