Page 190 [190]
A KÉPEK SZÍNJÁTÉKA
emberek közötti viszonyok szabatos és koherens megformálását is. Az ábrázolt szenve¬
délyekkel való empatikus azonosulás csak egy gondosan szerkesztett műegész keretei
között, a narratív értelem közvetítésével a voltaképpeni konfliktus végigvitelének —
tehát a dráma lejátszásának és megértésének — kerülöutjän vezethet katharsziszhoz, azaz
valódi érzelmi megrendüléshez és a sors tudomásulvételéhez.
3.2.6 ] AZ ANTIRETORIKUS DRAMATURGIA MŰKÖDÉS KÖZBEN: A BŰNBÁNÓ
JÚDÁS ÉS KORABELI FOGADTATÁSA
Hogy az eddig tárgyaltakhoz képest miben kínál újat a képek „dramatolögiai” olva¬
sata, azt egy másik polémikus esettanulmány segítségével szeretném megvilágítani.
A Júdás visszaviszi az ezüstöket a templomba című, 1629-es munkának [2.38] és utó¬
életének tárgyalása a Lastmannal való összevetéshez hasonlóan , kötelező kűr"-nek
számít a korai Rembrandtot méltató-elemző irodalomban, s minden szempontból
a legszemléletesebb alkalmat kínálja ahhoz, hogy kortársi fogadtatásának kontext¬
usában, tehát úgyszólván működése közben vizsgáljuk meg e dramaturgia hatásme¬
chanizmusát. Két tekintetben is: egyrészt rendelkezésünkre áll Constantijn Huygens
1630 körüli bejegyzése latin nyelven írt naplójába, amelyben megemlékezik a két ifjú
leideni festőnél, Jan Lievensnél és Rembrandtnál tett látogatásáról, amelyet a tanul¬
mány kontextusában egy egykorú konkrét befogadás-esemény páratlanul értékes
írott dokumentumaként kezelnék; másrészt ismerjük a mű főmotívumának bizonyos
kópiáit, és vannak adataink azok utóéletéről és elterjedtségéről is. Ezeket ismereteim
szerint a szakirodalomban még sohasem kapcsolták össze, illetve nem szembesítet¬
ték konzekvensen a rembrandti jelenet konfigurációjával, pedig — és a következők¬
ben ezt szeretném bizonyítani — épp a mű dramatológiai szellemű ,újraolvasása" és
művészi erejének megtapasztalása segít megértenünk, hogy szemlélőiből miért épp
ezeket a reflexiókat váltotta-kényszerítette ki. E tudás birtokában konkrétabban is
rákérdezhetünk az Arisztotelész által a valódi tragédiák alkotóelemeként megjelölt
drámai események — anagnoríszisz, peripeteia és pathosz — képi ábrázolhatóságának
általános kérdésére is, azaz rátérhetünk a , Rembrandt-dramatológia" szisztematikus
kifejtésére. Ezért a Júdást elemző esettanulmányt két lépésben fejtem ki: itt a mű
kortársakra gyakorolt hatásának közvetlen erejét vizsgálom a források fényében. Dol¬
gozatom egy későbbi fejezetében (a 319. oldaltól) térek ki a mű dramaturgiai bonyo¬
lításának a vizsgálatára — ennek precíz analíziséhez ugyanis egy sor olyan kategóriára
is szükségünk lesz, amelyet csak a rembrandti képszínpad szintaxisának rendszeres
kifejtése nyújthat számunkra.
188