Oldal 119 [119]
OCR
ELBESZÉLÉS VAGY DRÁMA? A KÉRDÉS FELVETÉSE hogy a képek önerőből, minden nyelvi támogatás nélkül legyenek képesek teljes történetek , végigmondására" 160, A továbbiakban különbséget fogok tenni empirikus és implicit néző között: az utóbbit olyan, a képi formába beépített szerepnek tekintem, amelyet a valós nézőnek — ha meg akar felelni a Rembrandt-mű értelemkövetelésének — saját nézőpontjává kell tennie, mintegy meg kell személyesítenie. Az empirikus nézőnek azért szükséges — kvázi külső tudásként, műveltségéből fakadó ismeretként — eleve birtokában lenni az elbeszélés egészének, hogy azonosulhasson az implicit nézővel, , akit" a forma az ábrázolt életvilágban otthonosan forgolódó, ennélfogva a történetben részt vevő, így-úgy cselekvő, az eseményekre rezonáló, azokat reflektáló stb. szubjektivitásként tételez. Mármost ahhoz, hogy a képek segítségével ne csupán végigkövethessük egy-egy eseménysor lefutását, de szemlélésük közben fordulatokat vagy transzformációkat, azaz drámákat is megtapasztalhassunk, a történetek puszta ismeretén túl azok egyfajta előzetes megértésére IVorverstándnis] is szükségünk van: ezt mint rutinszerű várakozást lehet képes a drámai ábrázolás felülírni vagy hatályon kívül helyezni, általa pedig a történet új megértésébez hozzásegíteni. , Nincs tapasztalat, csak ha egyedi szubjektum az, aki szerzi" — mondja művészettörténet-hermeneutikai kézikönyvében Oskar Bátschmann!61, de ez mindig valamilyen már meglévő tudást feltételez a szubjektum oldalán. Hegel nyomán ezért hangsúlyozza, hogy minden valódi tapasztalat lényegénél fogva negatív: , nem megerősítés, hanem cáfolás. Aki tapasztalatot szerez, arra a belátásra jut, hogy valami, ami eddig a számára érvényes volt, immár nem helyes, hanem hamis dolog. Tapasztalatot szerezni annyit tesz, hogy eddigi fölfogásunkat tévesként ismerjük fel, és újjal pótoljuk."162 Ez azonban nem csak a narratívák konvencionális olvasataira igaz. Bátschmann hangsúlyozza az arisztotelészi értelemben vett tapasztalat fontosságát ,a mindennapi cselekvési és tárgyi összefüggések ismeretét, valamint a biztos tájékozódás megszerzett és begyakorolt képességét" 163 is. A képek szemlélése közben szükségünk lesz a mindennapi élet kommunikációs helyzeteiben, közönséges szerepjátékaiban és az adekvát viselkedésmódok megválasztásában való elemi jártasságra is, hogy egy-egy drámai személy szituatív viselkedését alkalomadtán mint az elvárhatótól/normálistól való elkülönböződés eseményét tudjuk megtapasztalni (Id. 304f.). A megközelítés jogosultságát, illetve az általam indukált kategóriák valóságosságát azoknak a komplex elemzéseknek kell igazolniuk, amelyekkel könyvem e szakaszát zárom. Szeretnék abban bízni, hogy a dramaturgia szempontjára való szűkítés megnöveli módszerem analitikus erejét — noha tisztában vagyok azzal, hogy ez eredményeim érvényességének is világos határokat szab. 160 Vo. Kemp 1989, 63. 161 BATSCHMANN 1998, 113. 162 BATSCHMANN 1998, 111. 163 BATSCHMANN 1998, 107. 117
