Oldal 119 [119]
ELBESZÉLÉS VAGY DRÁMA? A KÉRDÉS FELVETÉSE
hogy a képek önerőből, minden nyelvi támogatás nélkül legyenek képesek teljes törté¬
netek , végigmondására" 160,
A továbbiakban különbséget fogok tenni empirikus és implicit néző között: az
utóbbit olyan, a képi formába beépített szerepnek tekintem, amelyet a valós nézőnek
— ha meg akar felelni a Rembrandt-mű értelemkövetelésének — saját nézőpontjává kell
tennie, mintegy meg kell személyesítenie. Az empirikus nézőnek azért szükséges — kvázi
külső tudásként, műveltségéből fakadó ismeretként — eleve birtokában lenni az elbeszé¬
lés egészének, hogy azonosulhasson az implicit nézővel, , akit" a forma az ábrázolt élet¬
világban otthonosan forgolódó, ennélfogva a történetben részt vevő, így-úgy cselekvő,
az eseményekre rezonáló, azokat reflektáló stb. szubjektivitásként tételez.
Mármost ahhoz, hogy a képek segítségével ne csupán végigkövethessük egy-egy ese¬
ménysor lefutását, de szemlélésük közben fordulatokat vagy transzformációkat, azaz
drámákat is megtapasztalhassunk, a történetek puszta ismeretén túl azok egyfajta előze¬
tes megértésére IVorverstándnis] is szükségünk van: ezt mint rutinszerű várakozást lehet
képes a drámai ábrázolás felülírni vagy hatályon kívül helyezni, általa pedig a történet új
megértésébez hozzásegíteni. , Nincs tapasztalat, csak ha egyedi szubjektum az, aki szerzi"
— mondja művészettörténet-hermeneutikai kézikönyvében Oskar Bátschmann!61, de ez
mindig valamilyen már meglévő tudást feltételez a szubjektum oldalán. Hegel nyomán
ezért hangsúlyozza, hogy minden valódi tapasztalat lényegénél fogva negatív: , nem meg¬
erősítés, hanem cáfolás. Aki tapasztalatot szerez, arra a belátásra jut, hogy valami, ami
eddig a számára érvényes volt, immár nem helyes, hanem hamis dolog. Tapasztalatot sze¬
rezni annyit tesz, hogy eddigi fölfogásunkat tévesként ismerjük fel, és újjal pótoljuk."162
Ez azonban nem csak a narratívák konvencionális olvasataira igaz. Bátschmann
hangsúlyozza az arisztotelészi értelemben vett tapasztalat fontosságát ,a mindennapi
cselekvési és tárgyi összefüggések ismeretét, valamint a biztos tájékozódás megszerzett
és begyakorolt képességét" 163 is. A képek szemlélése közben szükségünk lesz a minden¬
napi élet kommunikációs helyzeteiben, közönséges szerepjátékaiban és az adekvát visel¬
kedésmódok megválasztásában való elemi jártasságra is, hogy egy-egy drámai személy
szituatív viselkedését alkalomadtán mint az elvárhatótól/normálistól való elkülönböző¬
dés eseményét tudjuk megtapasztalni (Id. 304f.).
A megközelítés jogosultságát, illetve az általam indukált kategóriák valóságosságát
azoknak a komplex elemzéseknek kell igazolniuk, amelyekkel könyvem e szakaszát
zárom. Szeretnék abban bízni, hogy a dramaturgia szempontjára való szűkítés megnö¬
veli módszerem analitikus erejét — noha tisztában vagyok azzal, hogy ez eredményeim
érvényességének is világos határokat szab.
160 Vo. Kemp 1989, 63.
161 BATSCHMANN 1998, 113.
162 BATSCHMANN 1998, 111.
163 BATSCHMANN 1998, 107.
117