Page 117 [117]
OCR
ELBESZÉLÉS VAGY DRÁMA? A KÉRDÉS FELVETÉSE olyasmit is, ami nincs közvetlenül jelen, ami természete szerint nem mutatható meg, vagy kerüli a megmutatkozást. A figuratív bonyolítás célja, hogy dramaturgiailag szabatosan hozzáférhetővé tegyen olyan összetett emberi viselkedéseket, mint hazugság, színlelés, vádaskodás, manipuláció stb., illetve olyan szubsztantív életeseményeket is, mint a fölismerés, a bűntudat, az emlékezés és hasonlók. A mindenkori konfliktusból következő viselkedések összetettsége azt jelenti, hogy a képszínpadi jelen közvetlen láthatóságaiban valahogy olyasminek is meg kell mutatkoznia, ami — alkalmilag vagy lényege szerint — közvetlenül nem-látható: mögöttes tudásokról, szándékokról, sejtésekről, belátásokról, félelmekről, szorongásokról, már megtörtént események reflexióiról és még megtörténhetők anticipációiról — a szereplők viselkedésének megannyi rejtett, mégis messzemenően konkrét és determinált komponenséről és ezek összjátékáról van szó, amelyeknek tárgyilagos felidézése és szituálása nélkül értelmetlen volna megfestett drámákról beszélnünk. 1.4 ] AZ INDUKCIÓ MÓDSZERE. ,, REALIZMUS? ÉS TAPASZTALAT Nem pusztán retorikai hatáskeltés okán kezdtem tehát e gondolatmenetet Goethe keresetlen, spontán élménybeszámolójával. A , Rembrandt-dramatológia" általánosításai, illetve fogalmi apparátusa csakis induktív módon, a művek közvetlen szemléléséből bontható ki (akárcsak Caravaggio esetében, akinek festészete szintén saját analitikus diskurzust követel magának, ld. itt I46ff.). Az, amit korábban metaforikusan a képek erejének neveztem, nem is ered másból, mint annak a sodró következetességnek a spontán észleléséből, amely egy-egy ilyen , elbeszélés" szemlélésekor a nézőt akarva-akaratlan a saját dinamikájuk szerint zajló események részesévé vagy tanújává teszi. Minden további és mélyebb-összetettebb megértés forrása ez az elemi közvetlenség! 5, amely — mint az arisztotelészi értelemben vett, illetve a modern dráma konstitutív mozzanata — a befogadót olyan szubjektumként szólítja meg, akinek izt és mosz kell szembesülnie a karakterek konfliktuózus helyzeteivel és cselekvési alternatíváival. Ismeretes, hogy Arisztotelész nem kötötte műveltségi, intellektuális és ízlésbeli feltételekhez a dráma adekvát befogadását, és értelemszerű volt számára, hogy a költőnek a laikus befogadó mindennapi életvilágához és észlelésmódjához kell igazítania a formát. 153 Goethe — lényegében annak a széles körben elterjedt klasszicista kritikának szellemében, amely az antik-klaszszikus minták ignorálásában marasztalta el a mestert — ezt a közvetlen életközeliséget tekintette a , legmagasabb rendű" rembrandti művészet valódi forrásának: , elég volt neki az az anyag és indítás, amelyet legközvetlenebb környezete nyújtott, anélkül, hogy a legcsekélyebb tudomása lett volna arról, hogy voltak-e valaha görögök és rómaiak a világon." Goethe: , Régi művészet a Rajna és Majna mentén"? (Részletek), ford. Rajnai László, in: GOETHE 1980, 160. 115
