Page 46 [46]
A MŰVÉSZETTÖRTÉNET , ÚJ TÁRGYILAGOSSÁGA?
TRAUMA, MIMEZIS, EMLÉKEZET:
ABY WARBURG PERFORMATIV KEPANTROPOLOGIAJA
Warburg sosem törekedett zárt elmélet megalkotására — s bár a szóban forgó előadás
a warburgi képantropológia kulcsát jelentő Pazhosformel- (pátoszformula-) koncepció
egyik legkiérleltebb összefoglalása, itt sem egy teória kifejtéséről van szó: sokkal inkább
a tárgyalt képek olyan történeti kontextualizálásáról, amely azok aktuális működésére
kérdez rá. Warburg , képhermeneutikája"?? voltaképp antropológia: nem jelentések
vagy kódolt üzenetek megfejtése, hanem a képben és a kép által mozgósított emberi
tapasztalat és értelemadás történelmi gyakorlatait tematizálja. Mint Martin Warnke
hangsúlyozza, a warburgi kontextusban a pátoszformulák instrumentális jellege a meg¬
határozó, az tehát, hogy különféle műfajokban és szinteken, eltérő kvalitásban és funk¬
ciókban alkalmazhatják őket".
A pátoszformulák eszerint kulturális eszközök, amelyek segítségével a primitív ember
a számára idegen külvilággal való traumatikus találkozásainak eseményeit rögzíti: inger
és reflex egységének olyan , vizuális mintázatairől" van szó, amelyekkel az ismeretlen
fenyegető erőket számára kezelhető nagyságokká képes szelídíteni. Mert minden, ami
környezetében kiszámíthatatlanul és beláthatatlanul mozog, reaktív félelmet (ahogy
Warburg nevezi, , fóbiás reflexet") vált ki a primitív emberből: azzal, hogy szemlélhető
képekben, ismétlődő sémákban rögzíti, illetve ritualizält-koreografält cselekvéssorok
segítségével — mintegy , ellenőrzött" körülmények között — felidézi a démoni jelenlétét,
és ismételten eljátssza a vele való találkozás traumáját, saját szorongásait tárgyiasítja,
és igyekszik ily módon kontroll alá vonni.§! A megformált kép módot ad arra, hogy a
néző szubjektuma az ábrázolással való mimikus azonosulás révén mintegy magához iga¬
zítsa, interiorizálja az idegent. , Du lebst, aber thust mir nichts" — , Élsz, de nem árthatsz!"
— ez a mondat volt Warburg korai művészetpszichológiai kísérleteinek mottója£2: ezzel
jellemzi az idegen, a Másik féktelen vitalitásának eltávolított-megkötött jelenlétét a
formulában, amely közvetetté és valamelyest kezelhetővé teszi számára a fenyegetést.
Antropológiája szerint a képek és szimbólumok (az ember által kifejlesztett kulturális
védőháló e rögzült alakzatai) egyidejűleg kölcsönöznek alakot a külsőnek és kifejezést
a belső felajzottságnak: közvetítői minőségükben nem csupán elhárító-védekező eszkö¬
zök, de az emberi én önmagát önmaga számára megjelenítő aktusai, az emberi önisme¬
ret tanúi és örökítői is.53 Bennük mintegy kódolva van az ingamozgás a mágikus-igéző
59 BREDEKAMP-DIERS 1998, 10.
60 WARNkE 1980, 66.
61 BÔHME 1997, SCHNEIDER 2012, 105.
62 V5. GomBriCH 1981, 98., MICHELS 2007, 88—93., SCHNEIDER 2012, 104f. Ertelmezesehez fontos adalék HOGREBE
2010, 376-382.
63 Warburg e recepcióesztétikai olvasatát az a nyilvánvaló rokonság is megalapozhatja, amely a Pathosformel teoréma¬
44