Page 36 [36]
DOMA PETRA
megoldások kivitelezésére. Még a színészek megbecsültségére és a beszéd-ének¬
tánc együttes jelenlétére tett utalás is helytálló, de a női és férfi előadók közös
szereplése, illetve az európai szokások kigúnyolása a vígjátékokban bizonyosan
nem állja meg a helyét. Nők nyilvánosan csak 1877-től szerepelhetnek a japán
színpadokon, s az európai szokások megismerése csak az 1800-as évek második
felétől válik lehetségessé szélesebb körben. Vagyis az első két japán színházról
szóló forrásból kevés információhoz juthatott az olvasó. Elmondható tehát, hogy
az első japán társulat hazánkba érkezésekor a korabeli közönség szinte semmilyen
információval nem rendelkezett a japán színházról, s előzetes elvárásaik sem
voltak a Molnár György színházában fellépő Ecsigo Kakubei Dzsisi akrobatatár¬
sulattal szemben. Tájékozódási pontként a társulat híre szolgálhatott csupán,
mivel más európai városokban már szerepeltek a magyar fellépés előtt.
Az akrobatacsoportok turnéi ebben az időszakban kimondottan gyakoriak
voltak, mivel ilyen típusú társulatok kaptak lehetőséget először, hogy elhagyják
Japánt, és külföldön is bemutassák produkcióikat." Ennek elsődleges oka az
előadások könnyű befogadhatósága és érthetősége volt. Az akrobata-, egyensúly¬
és erőművészszámokban? nem merült fel az autentikusság kérdése, alapvetően
szórakoztató műfajról volt szó, amely sokkal jobban tudott alkalmazkodni a
kulturális különbségekhez, s kiküszöbölte a veszélyt, hogy a nyugati közönség
nem érti meg.
Az ecsigói Kakubei Sárkány társulat 1868. január 8. és 15. között lépett fel a
Budai Népszínházban, ám a csoport nevével és a dátummal kapcsolatban is
felmerülnek bizonytalanságok. A dzsisi (sisi) valójában oroszlánt jelent, nem
sárkányt, mégis minden forrás , japán sárkányokról", illetve Sárkány Társulatról
beszél. Nincs konkrét adat arra, hogy miért történt ez a változtatás, főként, hogy
a japán források szerint is egyértelműen az oroszlán írásjegyei láthatók a társu¬
lat nevében, ? mégis feltételezhető, hogy a sárkány , keletiesebb" állat, s ezzel a
társulat egzotikus voltát akarták hangsúlyozni. Előfordulhatott továbbá, hogy
esetleg használtak valamilyen maszkot a produkció alatt, s mivel a sárkány és az
oroszlán maszkja rendkívül hasonló egymáshoz, ezért történt a változtatás. Koósz
István a társulat vendégszereplését részletesen bemutató tanulmányában arra is
1 1866 és 1867 között hét akrobatacsoport turnézott az Egyesült Államokban, egy pedig eljutott
Londonba, és az 1867-es világkiállításon is szerepelt. Krystyn N. Moon: Peper Butterflies: Japanese
Acrobats in Mid-Nineteenth-Century New England, in Monica Chiu (ed.): Asian Americans in
New England, New Hampshire, University of New Hampshire Press, 2009, 66-90, 72.
12 A hagyomänyos japän szinhäztöl nem idegen az ilyen jellegü produkcié. A nö szinhäz egyik
Kínából származó közvetlen elődjének tartják a szarugakut, amely a 9. és 12. század között ki¬
fejezetten szórakoztató vásári mutatványokból, szemfényvesztésből, mímusokból és akrobata¬
elemekből állt össze.
13 Vö. Umemura Yuko: Japánok és magyarok egymásról, Budapest, Akadémia, 2017, 44.
+ 34 +