Page 302 [302]
300 FARKAS JUDIT
szefoglalóan Szijártó 2000; 2008). Láthatjuk tehát, hogy az ökofalu-mozgalom
már korai szakaszában sem állt egyedül a világról való gondolkodásával, hanem
illeszkedett egy szélesebb körű felfogásba. (Ami azonban, összességében, to¬
vábbra sem képezte a társadalom világképének számottevő részét, ehhez majd
a 2020-as évek válságai kellettek.)
A 20-21. századi krízisek oka és egyben legfontosabb jellemzője tehát, hogy
erre az időszakra már rendkívül komplex kockázati rendszerek alakultak ki,
amelyek egyre szélesebb körben hatnak, értve ezen a térbeli kiterjedést és az
emberi és társadalmi élet összes aspektusát. Számos kortárs kutató egyetért
abban, hogy a 21. században újra kell gondolnunk a válságok léptékét, és egyre
inkább globális színtérben kell gondolkodnunk, azaz meg kell értenünk azt,
hogy a lokális krízisek helyett egyre többször kell globális válságokkal megküz¬
denünk (läsd O’Brien-Lousley 2017). Joseph Masco azt is hozzáteszi, hogy
„mindez alapvetö kerde&seket vet fel az emberi észlelésr6l, emlékezetrdl és egy
planetáris léptékű problémához szükséges vízió feltételeiről" (Masco 2017: 70).
Azaz: képesek vagyunk-e nagyobb (globális) összefüggéseiben megérteni vilá¬
gunk működését, és -— léptéket váltva — felkészülni a jövőre?
Az ökofalvak egy ilyen radikálisan új vízió megvalósításán dolgoznak. Az
ökofalu-lakók válasza e bizonytalanságok és veszélyérzet kialakulására egy új
életmód-kísérlet, a kockázat kezelésének alternatívája az ökofalu-koncepcióval,
annak életmódelemeivel és közösségfelfogásával.
Bár az eddigiekben egy komplex válságra való készülésként értelmeztem az
ökofalvakat, nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az ideköltözők mind¬
emellett a természettel harmóniában megvalósuló, egészséges életre vágynak,
amit nemcsak maguknak, hanem a következő nemzedékek számára is biztosítani
szeretnének. Az ökofalu-elgondolásnak tehát fontos jellemzője a jövőorientáltság.
Az ökofalvak jellemzői
Ahogyan a fejezet bevezető részében láttuk: az ökofalu egy csoport tudatos
törekvéseként létrehozott, megalkotott közösség. (A megalkotott közösségekhez
lásd: Manzella 2010; Meijering 2006; Miller 2010; Shenker 1986; Takács-Sánta
2016; Todd 2013.) A csoport tagjai elsősorban nem rokoni kapcsolatban állnak
egymással, hanem az ideológia mentén találkoznak és szerveződnek közösséggé.
Olyan települést szeretnének létrehozni, ami a természeti környezetébe a lehető
leghatékonyabban és annak károsítása nélkül illeszkedik. Ennek érdekében
természetbarát technikákat használnak és ökologikus életmódot folytatnak az
életük minden területén (építészet, hulladékkezelés, szennyvíztisztítás, gazdál¬
kodás, háztartás, közlekedés; visszafogott fogyasztás, önkéntes egyszerűség,
újrahasznosítás). Mindezt helyben tartják megvalósíthatónak, elgondolásuk alapja
a lokalizáció, a lokális, önellátó, autonóm közösség. Ezzel a modern társadalmak
ún. új áttekinthetetlenségére reflektálnak: a rendszer egyszerűsítésének célja,
hogy növelje a biztonságot. Úgy vélik, hogy a nem kívánatos ökológiai—gazda¬