hárult a kulturális különbségekből adódó konfliktusok feloldásában való segít¬
ségnyújtás. Ez sem első pillanattól, tudatos módon volt része formálódó intéz¬
ményünk missziójának, inkább a hétköznapi helyzetek során alakult ki, mint
amikor például friss beköltözőknek magyarázzuk a helyiek szempontjait, vagy
épp tősgyökeres barátainknak a beköltözők nézőpontját. Ebben ismét az antro¬
pológiai szemlélet jelentett fontos iránymutatást, ami miatt tudatosan nem fog¬
laltunk állást egyik , oldal" mellett sem a felmerülő konfliktusokban, inkább a
közvetítésre helyeztük a hangsúlyt. Az ilyen helyzetek sokasodásával jöttünk rá,
hogy ez tudatosan vállalt missziónk kell hogy legyen.
Az előző részben már hangsúlyoztuk az akciókutatás és a közösségfejlesztés
egybeolvadását. Az egyes személyes történetek összekapcsolódása új szinten
formál közösséget: az emlékezeten keresztül. Ezt az emlékezetet és ennek az
emlékezetnek az erejét szeretnénk felhasználni az Öregház újjáépítésekor. Ennek
a gondolatnak egy nagyon kézzelfogható, jól érthető példája a kiállítandó tárgyak
gyűjtése és adományozása. Kezdetben felhívásokat tettünk közzé, hogy kóspal¬
lagi, illetve kóspallagi kötődésű, feleslegessé vált tárgyakat gyűjtsünk az épülő
tájház kiállításához, továbbá egy-egy megüresedő régi ház kipakolásánál és a
lomtalanításoknál igyekeztünk szemfülesek lenni, és jellegzetes, a kiállítást
gazdagító tárgyi emlékek után kutattunk. A kezdeti felhívásokat azonban egyre
inkább felváltották a közösség tagjai felől érkező megkeresések és tárgyi felaján¬
lasok: ,Sztikségetek van-e régi kom6dra?”, ,Es ilyen van-e mar a tajhazban?”.
A megkeresések számából és a már-már raktározási problémát jelentő adomá¬