Page 228 [228]
226 MENDLY DOROTTYA — MIHÁLY MELINDA
kielégítik a fenntarthatóság erős követelményeit is. Másrészt kézzelfogható se¬
gítséget nyújt a konkrét területi tervezési munkában is, amire a tapasztalatok
szerint a szakirodalom gyakran már nem vállalkozik.
Az ökolokalizmusok között a bioregionalizmus egy, a szokásosnál radikálisabb
formát képvisel, amennyiben az autonóm kisközösségek önigazgató rendszeré¬
nek elképzelésével az anarchista hagyományokhoz is erősen kötődik. Az anar¬
chizmus - és főleg az ökoanarchizmus - alapelvei mind a közösség belső viszo¬
nyainak kialakításában, illetve a közösség működtetésében, mind a biorégiók
közötti viszonyokban fontos szerephez jutnak.
Ami a bioregionalizmus különös jelentőségét adja, az meglátásunk szerint az,
hogy képes egy olyan általánosan alkalmazható, de mégsem univerzalisztikus
keretet adni a lokális erőfeszítéseknek, amiben ezek egy politikailag is értelmez¬
hető formában, egymást erősítve kombinálódhatnak. A politikai cselekvés célja
egy olyan világ létrehozása, amiben az ökológiai fenntarthatóság, a társadalmi
igazságosság és az önrendelkezés elvei szervezik a közösségeken belüli, illetve
azok közötti viszonyokat. Ennek a célnak a legfontosabb eszköze a biorégión
belül az, amit a mozgalom manifesztójának számító , Reinhabiting California"
című cikkben Peter Berg és Raymond Dasmann , reinhabitációnak" nevez (re¬
inhabitation, magyarul talán az újrabelakás a legkevésbé torzító megfogalmazás)
(1977). Az eredeti meghatározás szerint ez olyan társas viselkedés meghonosí¬
tását jelenti, ami az adott hely gazdagításán, létfenntartó rendszereinek helyre¬
állításán, illetve társadalmilag és ökológiailag fenntartható létformák kialakításán
keresztül éri el a bioregionalizmus céljait: a társadalmi szerveződés decentralizált
és önrendelkezésen nyugvó formáinak kialakítását, biológiai integritáson és
közmegegyezésen alapuló kultúra megteremtését, valamint a közösség spiritu¬
ális fejlődésének elősegítését (Dodge 1981: 109.
Diszkusszió — rendszerszemléletű alternatívák
Közép-Kelet Európában
Az előbbiekben bemutatott rendszerszemléletű alternatívák a Globális Dél (pl.
élelem-önrendelkezés, agroökológia) vagy a Globális Észak (bioregionalizmus,
permakultúra) országaiban fogalmazódtak meg. Ebből adódóan pedig kevéssé
reflektálnak az államszocializmussal érintett Közép-Kelet-Európa (KKE) lakos¬
ságának mindennapi valóságára. Közép-Kelet-Európában jellemzően nagyobb
mértékben érvényesül a lokalizált élelmiszertermelés háztartási gyakorlata (pél¬
dául a kiskerti gazdálkodáson keresztül történő élelem-önellátás), mint Nyu¬
gat-Europaban (Jehli ka et al. 2020; 2020. A civil társadalom nyugati elméletei
nem alkalmasak arra, hogy megragadják a Közép-Kelet-Európára jellemző meg¬
élhetéshez kapcsolódó közösségi önszerveződés mindennapi gyakorlatait (Ja¬
cobsson 2015; Foa-Ekiert 2017). A következökben néhány olyan közép-kelet-eu¬
rópai sajátosságra térünk ki, amelyek meghatározó jelentőségűek az
élelem-önrendelkezés megvalósítása szempontjából.