Page 227 [227]
AZ ÉLELMEZÉS MINT GLOBÁLIS KIHÍVÁS 225
a permakultúra fókusza, és az oktatás megszervezésének köszönhetően jelentősen
bővül a mozgalom elérési köre. A permakultúrát a fenntartható mezőgazdaságon
túl olyan településtervezési eszközként is definiálják, ami a gondoskodás etikáira
épít (Mollison 1988). A permakultúra etikái (Gondoskodás a Földről — Earthcare,
Gondoskodás az emberekről -— People care, Igazságos elosztás — Fair share) több
feminista/zöld mozgalom (pl. ökoszocializmus, ökofeminizmus) alapvetéseivel
rezonálnak. Fogalmi fejlődésének harmadik szakaszában Holmgren (2002) tovább
tágította a permakultúra fogalmát. Egy olyan tervezési rendszerként definiálta,
amivel fenntartható társadalmat lehet létrehozni. A permakultúra fogalom fó¬
kuszába a tervezési alapelvek (ásd 1. ábra) kerülnek, amelyek tudományos alapja
a rendszerökológia, a rendszerelmélet egy ága. A permakultúra, szemben más
zöld mozgalmi megközelítésekkel (Monbiot 2007; Daly 2007; Smith, R. 2016; Baer
2019), elutasítja a központi államot, a politikai decentralizációt tekinti az egyik
legjobb társadalmi rendszernek (Leahy 2021. Az energialejtő miatt elkerülhetet¬
len az élelmiszer- és energiarendszerek decentralizációja, ami lehetőséget teremt
a politikai decentralizációra is. Ezt a permakultúra hálózatosodva, bioregionális
alapokon, alulról szerveződve kívánja elérni, úgy, hogy mindeközben ügyel az
emberek jóllétére (Gondoskodás az emberekről) (Leahy 2021: 1959. A permakul¬
túra-mozgalom egyik alapirodalmának számító Designers Manual célja a helyi
autonómia növelése. Hiszen minél inkább képesek az emberek az élelem-, ener¬
gia- és lakhatási szükségleteik kielégítését maguknak, helyben megszervezni,
annál nehezebb gazdasági és politikai kontrollt gyakorolni felettük (uo.). A per¬
makultúra gondolatiságával rokon még az anarchizmus és a nemnövekedés (deg¬
rowth), ami vidéki önellátást és teljes körű önrendelkezést hirdet (Kropotkin 1975
[1899]; Schneider—Nelson 2019; Leahy 2021).
Bioregionalizmus
A biorégió hasonló természetföldrajzi, illetve ökológiai jellemzőkkel bíró és
kulturálisan is értelmezhető területi egység. Földrajzi szempontból a szakiroda¬
lomban többnyire a folyók vízgyűjtő területe alapján jelölik ki az egyes biorégi¬
ókat, de jellemzően előkerülnek még a meghatározásokban a domborzati viszo¬
nyok, talajtípusok, klimatikus jellemzők, a területen megtalálható flóra és fauna,
azaz minden olyan jellegzetesség, ami miatt egy területre ökológiai értelemben
összetartozónak tekinthetünk. A bioregionalizmus arra is kísérletet tesz, hogy
egy adott helyen élő közösség kulturális egységét azonosítsa, körülhatárolja
mindennek a politikai vonatkozásaival attól a szándéktól vezérelve, hogy a boly¬
gót behálózó élet szövedékének fenntartható gyakorlati és értelmezési kereteket
teremtsen.
A bioregionalizmus két értelemben is képes hozzátenni a helyi élelmiszer-rend¬
szerek kialakítását célzó tudományos munkához, az élelem-önrendelkezés táji
léptékű megszervezéséhez. Egyrészt, a lokalitás egyébként , üres" fogalmához
fontos tartalmi — ezen belül pedig kifejezetten politikai — elemeket rendel, melyek