Page 212 [212]
210 MÁTÉ GÁBOR
neti megközelítés egyik legfontosabb és egyben legszemléletesebb fogalma az
, olvasható táj", amely azoknak nyilvánul meg, akik , tudják, hogyan kell olvasni",
vagyis a tájtörténeti forrásokat megszólaltató kutatóknak. Ezt tovább gondolva
a kutatók a tájat a , leggazdagabb történeti forrásként" vagy a leggazdagabb
történeti jelrendszerként tartják számon ( the richest historical record we possess",
W. G. Hoskins idézi Aston 2002: 12). A táj olvasása ma már szerencsére nemcsak
a kutatók kiváltsága, mindezt olyan könnyed olvasmányok teszik széles körben
elérhetővé, amelyek kézikönyvszerűen, kevés jegyzetapparátussal és bibliográfi¬
ával, gazdagon illusztrálva mutatják be a Brit-szigetek egészének vagy valamely
területének tájtörténetét (e tekintetben figyelemre méltó Richard Muir munkás¬
sága, lásd: Muir 1984; 2000). A tájtörténész munkája ezekben az írásokban gyak¬
ran egy detektív munkájához hasonlatosan jelenik meg, a ,nyomozasokhoz”
pedig konkrét módszertani útmutatók nyújtanak segítséget (lásd: Muir 2001.
Az objektív megközelítésben a táj nem állandó, hanem dinamikusan alakuló
jelenség, amelynek a változás sokkal inkább a rendszerjellemzője, mint a válto¬
zatlanság (Aston 2002: 12). Michael Aston példamondata szerint, , ha az angol
táj 6000 éves történetét egy gyorsított filmen nézhetnénk végig, akkor egy han¬
gyaboly tárulna szemünk elé, ahol nemcsak a hangyák mozognának nagy
sebességgel, különféle munkákat végezve, hanem maga a fészek is folyamatosan
átalakulna" (Aston 2002: 129. Az objektív irányultságú munkák szintén gyakori
hasonlata a palimpszeszt-metafora. Az irattanból ismert iratfajta egy régi (felülírt,
eltüntetetD) és egy új (ráírt) írást is tartalmazó dokumentum, ahol a régi írást a
papír újrahasznosításának szándékával eltüntették, kikaparták. A régi írás kü¬
lönféle eljárásokkal újra láthatóvá tehető. Az ilyen dokumentumok értékét az
adja, hogy az írások jellemzően más korból származnak, gyakran más betűvel,
írásmóddal íródtak, és tartalmilag is eltérnek. A palimpszesztek történeti réteg¬
zettsége, a rétegek eltérő minősége, olvasásuk módszertani kihívásai tökéletesen
illeszkednek az olvasható táj modelljébe. Az objektív szemlélethez igen gyakran
kis helyek vizsgálata társul, a táji jellegzetességek valamelyikének, például a
földhasználatnak, a településeknek a kutatása, ilyen módon nagyszerűen kap¬
csolható a néprajzi és lokális történeti feldolgozásokhoz (Whyte 2002: 179.
Amint azt már korábban áttekintettük, a táj nemcsak a fizikai elemek rendszere,
hanem szimbolikus rendszer is. A tájkép ebben az értelemben egy konstrukció,
amit az emberi elme hoz létre. Hoskins még azt javasolta, gondolta, hogy a tájké¬
pet szövegként olvashatjuk. A mostani interpretációk már a tájról mint szövegről
azt gondolják, hogy sokszoros jelentésrétegből álló szövegek, amik alkalmasak
arra, hogy más és más úton-módon olvassuk azokat, egy időben érvényes inter¬
pretációk (értelmezések) széles választéka alapjän (Whyte 2002: 18). Whyte az
erdőn keresztül szemlélteti a két megközelítés közötti különbséget. Az objektív
megközelítés a fajösszetétellel, erdőhasználati rendszerekkel, a múltban bekövet¬
kezett emberi behatásokkal és a mögöttes társadalmi összefüggésekkel foglal¬
kozna. Míg ugyanaz az erdő szubjektív megközelítésben a spiritualitással, az erdő
"2:2
és más, kevésbé anyagiasult szempontokkal foglalkozna (Whyte 2002: 18).