Page 211 [211]
TAJOLO 209
mányágak saját felfogásukhoz, forrásaikhoz hajlítva tesznek kísérletet a tájak
történetiségének értelmezésére és definiálására. Jó példa a hazánkban nagy nép¬
szerűséggel zajlott , A táj változásai a Kárpát-medencében" című, Füleky György
által szervezett konferenciasorozat, ahol a konferenciánként változó , hívószavak"
ellenére is inkább kaleidoszkópszerű táji érdeklődés nyilvánult meg (lásd pl.
Füleky 2004; 2012). További jellemző még az is, hogy a tája mai megközelítések¬
ben gyakran a környezet és az ökológia szavakkal is fedésbe kerül, olykor azok
szinonimájaként értelmezik. Vagyis a , tájreleváns" tartalmak nem feltétlenül a táj
címkéje alatt jelennek meg. A kérdés összetettsége és hatalmas szakirodalma miatt
jelen írás nem kívánja összefoglalni a tájtörténeti kutatásokat, azonban a táj értel¬
mezésének két nagy csoportjáról mindenképpen hasznos lesz szólnunk.
Ian D. Whyte objektív és szubjektív megközelítésekre bontja a tájtörténeti
kutatásokat (Whyte 2002: 12—26; Antrop 2019: 2). Az objektív kutatások célja a
táj emberi és természeti hatásra visszavezethető változásának hosszú távú folya¬
matát megismerni. Ebben fontos a táj fizikai alkotóinak vizsgálata, éppen ezért
, Strukturális és tájképi megközelítésnek" is nevezhető (Whyte 2002: 15). Az angol
landscape history jelentős eredményeket ért el a kérdésben, a módszer, a forrá¬
sértelmezések és a helyi feltárások tekintetében. A kutatási terület egyik klasz¬
szikusa William George Hoskins, aki a 7he Making of the English Landscape
című könyvében Anglia tájtörténetének korszakait mutatta be a neolitikumtól a
20. század közepéig (Hoskins 19819. Írásában mérföldkőnek számított a táj egé¬
szének történeti forrásként való használata. Az 1950-es évektől kibontakozó
landscape history a folyamatszerű kérdések megválaszolására sarkallta a kuta¬
tókat, ezen belül pedig, hogy milyen társadalmi tényezők és környezeti feltételek
voltak hatással a tájak kialakulására (Antrop 2019: 7; Johnson 2005: 1209.
A vizsgálat alapját a légifotók, a levéltári térképek és -dokumentumok és inten¬
ziv terepbejaras képezték. Hoskins kritikajat tajtortenetének személyessége, az
értelmezés olykor túl általánosító, néhol történetietlen volta váltotta ki, jóllehet
a kritikusok Hoskins elévülhetetlen érdemeire is felhívták a figyelmet (Whyte
2002: 15-16; Matless 1993). Az utókor kritikája jól mutatja, hogy az objektív és
a szubjektív megközelítés közötti különbségtétel a térbeli fordulatot követően a
tájtörténeti kutatások alapvetésévé vált.
Objektív jellegű a német kultúrtáj-történeti iskola is, melynek homlokterében
a tájak kialakulásának folyamata áll. A fiatalon elhunyt Ilyés Zoltán több mun¬
kájában is ismertette az iskola kutatási eredményeit (összefoglalóan: Ilyés 2007:
18-27). Ő maga a gyimesi kultúrtáj kutatásával a német vizsgálatok egyik klasz¬
vizsgálatának egyik kiváló példája, melyben a tájat ,perzisztens” és ,reliktum”
elemekre bontva veti történeti elemzés alá. Ilyés kutatásai a szubjektív vizsgála¬
tok tekintetében is mérvadók, hiszen Gyimest — mint már említettük — nemcsak
egy táji elemekből (kaszálók, rétek, kerítések stb. álló rendszerként vizsgálta,
hanem annak szimbolikus értelmezési síkjait is bemutatta.
Az objektív tájvizsgálatok lényegi eleme a táj elemeinek felismerése, azok
kataszterszerü leltärba vétele és értelmezése. A mára klasszikussá érett tájtörté¬