Page 132 [132]
OCR
130 FARKAS JUDIT hoz és a kognitív antropológiához lásd Borsos 2004; Kempton 2001.) Az etnotudomány természetes módon jutott el a tradicionális ökológiai tudás vizsgálatához, később pedig e tudás felhasználási lehetőségeihez például a gyógyászatban, a természetvédelemben (lásd Varga Anna: , Természetvédelem és hagyományos ökológiai tudás") vagy éppen a kortárs környezeti problémák megoldásában. A 20. század végén a fókusz újra változott az ökológiai antropológiában, köszönhetően az ember és természet viszonya radikális megváltozásának és az egyre szembetűnőbb környezeti és ebből fakadó társadalmi és gazdasági problémáknak. A természeti környezettel való együttműködés és egyensúly kialakításának vizsgálata mellett előtérbe került az egyensúlyt megzavaró tevékenységek kutatása. Az 1980-as évektől megindult a modernizáció újraértelmezése, az ökológiai egyensúly megbomlásának kérdése és nemcsak a természet, hanem az ember helyzetének megingásával kapcsolatos dilemmák. Szélesedett a terminológiai keret," és — többek között — megjelent egy, a kortárs folyamatok értelmezésében kifejezetten fontos terminus, a téves adaptáció (maladaption) fogalma. Ez alatt bizonyos létfenntartási formák környezetbe nem illő használatát értjük, de ide sorolható az a jelenség is, amikor egy létfenntartási forma — fejlődése következtében — túlhasználja a környezetét, ami végül összeomláshoz vezet (Borsos 2004: 34—35). Erről szól Jared Diamond közismert munkája, az Összeomlás (2004), és a környezeti erőforrások túlhasználata, elfogyása és az erőszakos konfliktusok közötti kapcsolatot tárgyaló munka, Thomas Homer-Dixon Környezet, szűkösség, erőszak című könyve is (2004). Az antropológusok figyelme tehát a környezeti degradáció, a források túlhasználata felé fordult, vizsgálják azokat a politikai, társadalmi és gazdasági dinamikákat, amelyek létrehozzák a fenti folyamatokat, és a konfliktusokat, amelyek ezekre válaszul kirobbannak (Poncelet 2001: 274). Az antropológia számára a különböző csoportoknak a természeti környezetükkel való viszonya, az adaptáció és maladaptáció formáinak vizsgálata új keretbe került a globalizációnak köszönhetően: a lokális folyamatokra egyre inkább hatnak a globális folyamatok (klímaváltozás, globális gazdaság), ezek figyelembevétele és megértése nélkülözhetetlen a kutatások számára. Szintén fontos fejlemény, hogy a környezeti krízisre számos válasz jött létre a civil társadalomban, a mozgalmi színtéren, a szakpolitika-alkotásban és így tovább. Ahogyan nem csak a dzsungelben élő, hanem a városi ember, illetve közösség természetfelfogása? is fontos az antropológia számára, úgy az előbb em* — Bruno Latour egyenesen a modernitás végső meghaladásának egyik eszközeként tekint a legmeghatározóbb új kifejezésre, az antropocén fogalmára (Latour 2013: 144). Az antropocénhez lásd e könyv , Zöldtörténelem?" című tanulmányát. 5 — A kognitív antropológiai munkák az állam-társadalmakban élők természettel kapcsolatos kulturális modelljének vizsgálatát is fontosnak tartják, hiszen attól, mert nem a természet ölén élnek, még ők is érzékelik és interpretálják a környezetüket, beleérve a természeti környezetet is (lásd Kempton 20019. Ez különösen érdekes a környezeti mozgalmakban, környezetvédelmi tevékenységben, környezeti fejlesztési politikában résztvevők esetében, akik teljesen jószándékúan
