Page 133 [133]
OCR
KÖRNYEZET, ANTROPOLÓGIA 131 lített mozgalmak, társadalmi jelenségek is tudományunk terepét képezik. Ennek köszönhetően olyan új irányzatok jelentek meg az antropológián belül, mint az environmentalista antropológia, a mozgalmi ökológia, a politikai ökológia és így tovább. Ökológiai antropológia, környezeti antropológia Az ökológiai antropológia és a környezeti antropológia elválasztása nem egységes a szakirodalomban: van, aki a kettőt egyként kezeli, mások szétválasztják őket, netán az ökológiai antropológia alrészeként tekintik a környezeti antropológiát (Borsos 2004; Little 1999). A megkülönböztetesre voksolök az ökolögiai antropolögiära úgy tekintenek, mint aminek továbbra is az a célja, hogy egyetlen magyarázati rendszerbe illeszsze a társadalmi és természeti jelenségeket; beépíti a rokon tudományok (régészet, biológia, nyelvészet, történettudomány) módszertanát és eredményeit; új témákat integrál (globalizáció és újkolonializmus, ökokolonizáció, környezeti raszszizmus és emberi jogok, biodiverzitás és kulturális diverzitás, ökológiai tudatosság kérdései, erőforrások elosztása és így tovább) (Borsos 2004: 67-68). A környezeti antropológiára ez a megközelítés alkalmazott tudományként tekint, ami az ökológiai antropológiai tudást a gyakorlatban is felhasználja: , a helyi és globális környezeti problémák megoldását igyekszik elősegíteni az antropológia elméleteinek és módszereinek felhasználásával" (Townsend 2000: 106; idézi Borsos 2004: 71. A környezeti antropológiát Conrad Kottak , új ökológiai antropológia" névvel illeti, utalva arra, hogy az antropológiának újra kell gondolnia önmagát, hiszen — köszönhetően a népességnövekedésnek, illetve az emberek, a kereskedelem, a szervezetek és az információ transznacionális áramlásának — nincsenek többé territoriális csoportok, akik csak egyetlen konkrét ökoszisztémával vannak kapcsolatban. Ugyanígy az antropológusoknak figyelmet kell fordítaniuk azokra a külső szervezetekre és erőkre is (például kormányokra, civilszervezetekre, vállalkozásokra), amelyek ma már szerte a világon igényt tartanak a helyi és regionális ökoszisztémákra. A környezeti antropológiának tehát az új vizsgálati egység és szemlélet megtalálása mellett ötvöznie kell az elméletet a politikai tudatossággal és politikai aggályokkal (Kottak 1999: 25-26). Hasonlóképpen érvel Carole Crumley is, amikor azt mondja, hogy nem véletlenül 1996-ban jött létre az Anthropology and Environment Section az American Anthropological Association (AAA) keretein belül: ekkor már egyre nyilvánvalóbbá váltak a környezeti problémák, az olyan extrém példák, mint az El Niño és ezek mind gyakoribbá válása világossá tették, hogy nagy a baj. A szekugyan, de számon kérhetik, ráerőltethetik saját modelljeiket és az ezen alapuló elképzeléseiket más csoportokra. A kisebb, lokális csoportok és a fent említett szakpolitikát létrehozók között általában komoly hatalmi pozícióbeli különbség van, és a lokális tudás és érdek eltűnik ebben a folyamatban. Erre később, az antropológia szerepénél még visszatérünk.
