Page 132 [132]
130 FARKAS JUDIT
hoz és a kognitív antropológiához lásd Borsos 2004; Kempton 2001.) Az etno¬
tudomány természetes módon jutott el a tradicionális ökológiai tudás vizsgála¬
tához, később pedig e tudás felhasználási lehetőségeihez például a
gyógyászatban, a természetvédelemben (lásd Varga Anna: , Természetvédelem
és hagyományos ökológiai tudás") vagy éppen a kortárs környezeti problémák
megoldásában.
A 20. század végén a fókusz újra változott az ökológiai antropológiában, kö¬
szönhetően az ember és természet viszonya radikális megváltozásának és az
egyre szembetűnőbb környezeti és ebből fakadó társadalmi és gazdasági prob¬
lémáknak. A természeti környezettel való együttműködés és egyensúly kialakí¬
tásának vizsgálata mellett előtérbe került az egyensúlyt megzavaró tevékenysé¬
gek kutatása.
Az 1980-as évektől megindult a modernizáció újraértelmezése, az ökológiai
egyensúly megbomlásának kérdése és nemcsak a természet, hanem az ember
helyzetének megingásával kapcsolatos dilemmák. Szélesedett a terminológiai
keret," és — többek között — megjelent egy, a kortárs folyamatok értelmezésében
kifejezetten fontos terminus, a téves adaptáció (maladaption) fogalma. Ez alatt
bizonyos létfenntartási formák környezetbe nem illő használatát értjük, de ide
sorolható az a jelenség is, amikor egy létfenntartási forma — fejlődése következ¬
tében — túlhasználja a környezetét, ami végül összeomláshoz vezet (Borsos 2004:
34—35). Erről szól Jared Diamond közismert munkája, az Összeomlás (2004), és
a környezeti erőforrások túlhasználata, elfogyása és az erőszakos konfliktusok
közötti kapcsolatot tárgyaló munka, Thomas Homer-Dixon Környezet, szűkösség,
erőszak című könyve is (2004). Az antropológusok figyelme tehát a környezeti
degradáció, a források túlhasználata felé fordult, vizsgálják azokat a politikai,
társadalmi és gazdasági dinamikákat, amelyek létrehozzák a fenti folyamatokat,
és a konfliktusokat, amelyek ezekre válaszul kirobbannak (Poncelet 2001: 274).
Az antropológia számára a különböző csoportoknak a természeti környeze¬
tükkel való viszonya, az adaptáció és maladaptáció formáinak vizsgálata új keretbe
került a globalizációnak köszönhetően: a lokális folyamatokra egyre inkább
hatnak a globális folyamatok (klímaváltozás, globális gazdaság), ezek figyelem¬
bevétele és megértése nélkülözhetetlen a kutatások számára.
Szintén fontos fejlemény, hogy a környezeti krízisre számos válasz jött létre a
civil társadalomban, a mozgalmi színtéren, a szakpolitika-alkotásban és így to¬
vább. Ahogyan nem csak a dzsungelben élő, hanem a városi ember, illetve kö¬
zösség természetfelfogása? is fontos az antropológia számára, úgy az előbb em¬
* — Bruno Latour egyenesen a modernitás végső meghaladásának egyik eszközeként tekint a leg¬
meghatározóbb új kifejezésre, az antropocén fogalmára (Latour 2013: 144). Az antropocénhez
lásd e könyv , Zöldtörténelem?" című tanulmányát.
5 — A kognitív antropológiai munkák az állam-társadalmakban élők természettel kapcsolatos kultu¬
rális modelljének vizsgálatát is fontosnak tartják, hiszen attól, mert nem a természet ölén élnek,
még ők is érzékelik és interpretálják a környezetüket, beleérve a természeti környezetet is (lásd
Kempton 20019. Ez különösen érdekes a környezeti mozgalmakban, környezetvédelmi tevé¬
kenységben, környezeti fejlesztési politikában résztvevők esetében, akik teljesen jószándékúan