OCR Output

104 GLIED VIKTOR

fejlődése megelőzi a többi tudományág fejlődését, és ahhoz vezet, hogy a fejlesz¬
téseket növekedésként és technikai fejlesztésként aposztrofáljuk (Gyulai 20079.
A fejlesztéspolitika fenntarthatósági elemeinek használata tehát alkalmazkodási
, kényszer", amely törekszik a megelőzésre, a kényszerből lehetőséget kovácsol,
és stratégiai tervezéssel segíti a cselekvés színtereit. Ebben nagy szerepet kap a
konszenzus, amely a stabilitás megteremtésére törekszik, társadalmi párbeszédet
folytat, és keresi az előrejutás lehetőségét (Csete-Láng 2009: 87-89). A tärsadalmi
párbeszéd megteremtése a bevonási lehetőségeken és képességeken múlik,
melyeket erőteljesen meghatároznak a hagyományok és a politikai kultúra foka,
a participációs modellek és a társadalmi tőke minősége. A társadalmi (szociális)
fenntarthatósághoz kapcsolódó új szemlélet a demokratikus intézményeket jó
esetben nemcsak keretnek tekinti, amin belül a különböző társadalmi csopor¬
tokkal együtt kell működni, hanem kommunikációs térnek, ahol az Erdekarti¬
kuláció és a konstruktív cselekvés a fejlesztéspolitikára is hatással van, és nem
hátráltatja a politikai akaratot, hanem segítséget ad a jövő útjainak feltárásában.

A különböző érdekcsoportok érdekeinek megértése, a közöttük feszülő
konfliktusok feloldása és kompromisszumos megoldások kidolgozása alapvető
feltétele a társadalmilag fenntartható döntéseknek. Egy-egy döntés ugyanis je¬
lentősen befolyásolhatja az egyének jólétét, a befolyásolás mértéke pedig egyé¬
nenként, társadalmi csoportonként eltérő lehet. Egy adott döntés társadalmi
támogatottsága függ attól, hogy a döntés tovagyűrűző hatásai (externáliák)
milyen csoportokat és miként érintenek (Bela — Pataki — Valené Kelemen 2003).

A kockázat szakirodalmában gyakran hangzik el a megállapítás, mely szerint
a társadalom, amennyiben korábban már elfogadott egy kockázati szintet, azt
vélhetően a későbbiek során is el fogja fogadni. Szirmai Viktória (1992) szerint
azokon a településeken, ahol már korábban megtelepedett valamilyen környe¬
Zetet terhelő vállalat, illetve üzem, a lakosság valószínűleg az újabb környezet¬
szennyezést is el fogja fogadni, vagy kevésbé fog az ellen tiltakozni. Ha a paksi
atomerőmű bővítését vesszük példának, akkor tisztán látszik, hogy a magyar
lakosság megosztott a projektet illetően. Az atomenergia jövőbeni használatát a
magyarok fele támogatja, a másik fele elutasítja, azonban a Medián mérése sze¬
rint a megkérdezettek többsége nem szeretné, ha orosz részvétellel épülne meg
az új atomerőmű. A kérdésfeltevésen és az értékelésen persze manipulálhatók
az adatok, de az is beszédes, hogy a megkérdezettek 8096-a szerint az államnak
az atomenergia helyett a megújuló energiaforrásokat kellene támogatnia (Har¬
gitai 2018). Ugyanakkor, ha a paksi és környékbeli lakosságot vesszük alapul, az
ott élők elsöprő többsége támogatja a bővítést, hiszen ezer szállal kötődnek az
atomerőműhöz.

Szintén fontos kiemelni, milyen a helyi lakosság kockázatpercepciója, ezért
a szereplők eltérően ítélhetik meg a beruházásokhoz kapcsolódó kockázatokat
és veszélyeket. Az adott beruházást támogató, illetve ellenző érvek rendszerében
a technikai, gazdasági szempontok általában kisebb súllyal jelennek meg, mint
a kockázatok és az aggodalom az esetleges balesetek vagy a telepítés káros
következményei miatt. Ebben szerepet játszik a bizalom alacsony foka: a helyi