Page 56 [56]
54 Kocsis TAMAS
állat- és a növényfajok minél szélesebb körű megőrzésének azért van fontos
szerepe, mert e nélkül az emberi faj jólétének csökkenése várható (antropocent¬
rikus érvelés). Csakhogy további komoly, etikai jellegű érvek is ftelsorakoztatha¬
tók azon felfogás mellett, amely a természetet többnek tekinti puszta gazdasági
erőforrásnál (Kelemen 2022). Így például megfogalmazható az is, hogy a termé¬
szet azért értékes önmagában, s védelme azért erkölcsi kötelezettség, mert benne
testesül meg minden élet forrása. Fontos kérdés még, hogy figyelembe vegyük-e
— és ha igen, akkor miként — a még meg nem született emberi generációk érde¬
keit a jelenben meghozott gazdasági döntéseknél.
Az alternatív beállítottságú közgazdászok által az 1960-as évek óta kiemelt
figyelemmel kísért újabb tudományterület a fizika. Ennek a gazdaság szempont¬
jából leginkább érdekes részterülete a hőtan (termodinamika), ez ugyanis kivá¬
lóan alkalmas a gazdasági folyamatok és a természeti környezet közötti alapvető
fizikai kapcsolat jellemzésére.
A termodinamikai törvényszerűségek gazdasági jelentőségét elsőként felis¬
merők közé tartozott Nicholas Georgescu-Roegen, aki a két főtételt az alábbi
szemléletes példával illusztrálta. Képzeljünk el egy homokórát! Zárt rendszerről
lévén szó, egyetlen homokszem sem juthat be, illetve hagyhatja el az üvegtartá¬
lyokat. A homokszemek száma állandó, egyetlen szem sem keletkezik vagy
semmisül meg az órán belül. Mindez a termodinamika első főtételéhez hason¬
lítható: anyag vagy energia nem teremthető, illetve nem semmisíthető meg. Noha
a homokszemek száma állandó, azok eloszlása mégis folyton változik: az alsó
tartály feltöltődik, a felső pedig kiürül. Ez a második főtételhez hasonlatos, mi¬
szerint az entrópia (az alsó tartályban a homokszemek száma) állandóan növek¬
szik. A felső rész homokszemei (alacsony entrópia) munkára foghatók, mint a
víz a vízesésben. Az alsó tartály homokszemei (magas entrópia) viszont elvesz¬
tették hadrafoghatóságukat. Ám ez a homokóra nem fordítható meg: a hulladék¬
energia nem forgatható vissza a folyamatba (recycling), kivéve, ha nem fektetünk
be a visszaforgatandó hulladékenergiánál több energiát ennek érdekében
(Georgescu-Roegen 1971 alapjan Daly—Cobb 1989: 11-12).
A gazdaság világa aligha kivétel ezen általános törvény hatálya alól. Az első
főtétel alapján megfogalmazható, hogy a gazdaságban előállított fizikai javak
bármiféle növekményének kétféle hatása van: egyrészt ennek megfelelő mér¬
tékben növekszik a környezetből felvett anyag és energia mennyisége, másrészt
pedig ugyanilyen mértékben növekszik a környezetbe kibocsátott hulladék
mennyisége is, s ezzel a környezet hulladékfeldolgozó kapacitásának kell meg¬
birkoznia (Nijkamp 1977: 12 alapjan Barbier 1989: 52). A második főtétel pedig
arra mutat rá, hogy a gazdasági folyamatokba alacsony entrópiájú formában
kerül be az energia (ezzel például valamilyen mechanikus munka végezhető),
majd pedig magas entrópiájú hulladékhő és egyéb szennyezések formájában
4 "A neoklasszikus alapokon nyugvó környezet-gazdaságtan is szembenéz ezzel a nehézséggel, s a
jövő problémájának gazdasági kezelését a megfelelően megválasztott/meghatározott diszkontláb
alkalmazásában lätja (Pearce-Turner 1990: 211—225). Ezzel, a jelenhez képest, leértékeli a jövőt.