Page 42 [42]
40 FARKAS JUDIT
önkéntes együttműködés révén jön létre. Antropológiai optimizmus jellemzi, azaz
úgy véli, hogy emberi természet eredendően jó, az előbbiek (szolidaritás stb.)
az emberi természetben rejlenek, ezért lehetséges az anarchista társadalom létrehozása.
Az anarchikus társadalomban az egyéni interakciók alapelve a kölcsönösség, az egyé¬
nek nem parancsot teljesítenek, hanem kölcsönös segítséggel önérdekből járulnak
hozzá a közös jóhoz.
A kölcsönösség társadalmi szinten reciprocitáshoz, vagyis kölcsönös cseréhez vezet
a társadalom közösségei között; a reciprocitás alapelve hatja át a szabad társadalom
életét.
Az anarchista világkép különbséget tesz a társadalmi rend és a politikai rend között:
a társadalmi rend politikai beavatkozás nélkül is elérhető, sőt, csak így válhat a sza¬
badság rendjévé, míg a politikai rend valójában az erőszakot legalizálja. Az állam
valójában emberek egy csoportja, az ő érdekeik érvényesülnek. Az anarchizmus
társadalmi rendje spontán rend, létrejöttéhez nincs szükség uralmi intézményekre,
mert ezek a spontán rend kialakulását gátolják, és egyes érdekcsoportok akaratát
képviselik.
Ez az új társadalom, az anarchia, alulról fölfelé haladva építkezik: autonóm szövet¬
ségek, egyesületek, föderációk alakulnak ki. Tehát az anarchizmus nem intézmény- és
szervezetellenesség, hanem csak az uralmi intézményeket tagadja, minden más egye¬
sületet, autonóm közösséget az emberiség természetes integrációs folyamatának tekint
(Bozöki-Sükösd 1991: „Az anarchizmus lenyege” cimü fejezet).
Az anarchizmusnak megszämlälhatatlan iränya, äga alakult ki a reformiränyoktöl
a radikälis forradalmi csoportokig, a valläsos anarchizmustöl a politikai felkelest
preferálóig. Álljon itt néhány anarchista szerző neve: Mihail Bakunyin, Pjotr Kropot¬
kin, Max Stirner, Pierre Joseph Proudhon, Josiah Warren, Emma Goldman, Daniel
Guérin, Lev Tolsztoj, Mahatma Gandhi. Magyarok: Szalay András, Schmitt Jenő Hen¬
rik, Gróf Batthyány Ervin, Krausz Károly.
Az anarchizmus ideális társadalomról alkotott víziója alapvető hatással volt az új
társadalmi mozgalmak alulról szerveződő, hálózatos társadalomról kialakított elkép¬
zelésére.
Az anarchizmushoz magyarul läsd: Bozöki-Sükösd 1991; Bozöki-Seres-Sükösd 1994.
Míg a mélyökológia az ökocentizmus tipikus példája, addig Bookchin tarsadalo¬
mökológiája — bizonyos értelemben — antropocentrista szemléletet vall: úgy véli,
hogy az ember ugyan a természet része, de egyben igen különleges, kiemelt hely¬
zetben is van, ami felelősséggel jár. Bookchin azt állította, hogy az ember rosszul
értelmezett uralma a természet felett a társadalom rossz működéséből, a mélyen
gyökerező társadalmi (gazdasági, etnikai, kulturális, nemzeti) problémákból fakad,
ezért a környezeti problémákat nem lehet megoldani az ezekkel való szembenézés
nélkül. Válaszul egy radikálisan új alapokra helyezett, szabad és harmonikus,
ökológiai elvekre épülő, hierarchia-, osztály- és uralommentes társadalmat javasol.
Ehhez szükséges az emberi gondolkodás és értékek megváltoztatása, és Bookchin
úgy vélte, hogy az emberek , a legjobb képességeikkel — erkölcsi érzékükkel, fo¬
galmi gondolkodásukkal és figyelemre méltó kommunikációs képességeikkel