litarizmus jellemző, aminek lényege: minden dolog mély, lényegi kapcsolatot
tart fent mindennel, egymással; valamennyi élőlénynek joga van az élethez; a
természet, az élet formáinak gazdagsága és sokfélesége önértékkel bír; a létezők
egyenjogúak és egymásra utaltak; az élővilágban fellelhető valamennyi létforma
egyaránt jogosult a fennmaradásra és megőrzésre, függetlenül az ember számára
való hasznosságától. Kiemeli, hogy az ember nem rendelkezik kitüntetett érték¬
kel és szereppel a bioszférában, a fentiek éppen annyira érvényesek rá is, mint
minden más létezőre, érdekei semmivel sem előbbre valók, mint más fajok ér¬
dekei, csupán létszükségletei kielégítése érdekében vehet el az életből, ahogyan
azt más létezők is teszik. A mélyökológia társadalomképe osztályellenes, és tá¬
mogatja a sokszínűséget, a helyi autonómiát, a decentralizációt és az önkormány¬
zást. A mélyökológia egy, különböző világképeket összefogni kívánó elméleti
keret kíván lenni, ami egyesíti a hasonlóan gondolkodókat, és megkönnyíti
számukra a cselekvést. És valóban sokféle világképet tud összekapcsolni, ugyan¬
akkor éppen ez lett az irányzatot ért kritikák egyik alapja is: sokak szerint túl¬
zottan radikális világképe, a gyakran már-már ezoterikusnak ható tanítások a
környezeti mozgalmak egészét hiteltelenítik el (lásd Hubbell-Ryan 2022: 118;
Tóth 2005: 199—230). Ahogyan fentebb már láttuk, a 20. századi környezetfilo¬
zófiai irányzatok gyakran konkrét társadalmi mozgalom alapjaiként is működnek.
Igaz ez a mélyökológiára is: motiválta az , Earth First!" mozgalom (1980), a , Deep
Green Resistance” (DGR, 2011) mozgalom és az anarchoprimitivista csoportok
megalakulását is. Ez utóbbiak elítélik a civilizációt, és egy egyszerű, a moderni¬
tás előtti életmódhoz kívánnak visszatérni (Hubbell-Ryan 2022: 118; Naess 1993,
magyarul 2005).
Az ökoradikalizmus következő irányzata a Murray Bookchin (1921-2006)
politikai filozófus, történész, társadalomteoretikus nevéhez kötődő társadalom¬
ökológia (social ecology). A társadalomökológia radikális politikai mozgalom,
aminek célja az ökológiai társadalom létrehozása. Bár több politikai irányzathoz
közelített, Bookchin magát leginkább anarchistának tartotta, filozófiai munkás¬
ságában, az ideális társadalomról alkotott képében jól nyomon követhetők az
anarchista társadalomelmélet alapjai."
Anarchizmus (archia — uralom, an-archia — uralomnélküliség ).
Az anarchizmus egy társadalmi elmélet, amely az egyéni felelősségtudat szerepét
állítja előtérbe bármifajta — jogi, parancsuralmi vagy parlamentáris — uralommal szem¬
ben. Uralomnak tartja a tulajdon, a jog, az állam uralmát egyaránt. Az anarchista
társadalom egy olyan társadalmi rend, ami az emberek szabad együttműködésén
alapszik, uralmi rendszerek helyett a szolidaritás, a szabadság, az egyenlőség, az
Bookchin nagyban alapozott a Rousseau-féle , nemes vadember"-képre, illetve és ahagyományos
társadalmakra, amikor amellett érvelt, hogy az ember eredendően jó, és az ökológiai társadalom
megvalósítható. Kritikusai szerint azonban érvelésekor deduktív módszerrel dolgozott, ráadásul
a bizonyítás során az előfeltevéseit igazoló etnológiai példákkal érvelt. Így például tagadta, hogy
a hagyományos törzsi társadalmakban létezett volna hierarchia (Kirkman 1997: 202—203).